A fogadós és felesége

Lukács 10, 25-37.

Dialógus

– Képzeld, drágám, mit találtam a párnád alatt, amikor megigazítottam az ágyneműt.

– Ó, hát megtaláltad, akartam is mondani.

– Persze, persze, na akkor itt a nagyszerű alkalom!

– Nyugi, szívem! Ez egy nagyon különleges helyzet, máris elmagyarázom.

– Az jó lesz, mert tudod, hogy ezekben a napokban minden fillérünk ki van számolva, te pedig elég nagy összeget tárolsz a párnád alatt.

– Igen, persze, hogy tudom, elég szűkösen vagyunk mostanában. De ez nem az én pénzem, persze hogy nem titkoltam volna. Csak annyira össze voltam zavarodva, biztosan azért nem meséltem idáig.

– Na most már igazán kíváncsivá tettél!

– Szóval emlékszel arra, hogy tegnap minden vendég azzal tért be hozzánk, hogy innen nem messze fekszik egy ember az út szélén. Némelyek szerint már halott volt, de van aki megmozdulni látta.

– És akkor senki nem tud biztosat?

– Tudod, jött az a a pap meg a lévita, őket is kérdeztem, hátha ilyen komoly emberektől megbízható információhoz jutok.

– Igen, és ők mint mondtak, ne csigázz már!

– Egyikük sem látott semmiféle bajbakerült embert, legalábbis azt mondták.

– És ennek mi köze a párnád alatti pénzhez?

– Éjszaka, amikor már te is aludtál, nagy zörgés-kalamolás hallatszott az utca felől. Mécsest ragadtam, és kint a ház előtt megláttam egy samaritánust, ahogy próbál leemelni, és magával vonszolni egy nyomorultat. Kérdeztem, hogy él-e egyáltalán az illető, de megnyugtatott a samaritánus, hogy igen, és ő vállal érte minden felelősséget. Bevittük a leghátsó, csendesebb szobába, és nyugovóra tértünk, de aludni egy szemhunyást sem bírtam. Egész éjjel halk nyögéseket hallottam, járkálást. Ki-kipillantva a folyosóra láttam, hogy a samaritánus hordja be lavórban a friss kútvizet, mosdatja itatja biztosan a nyomorultat. Amennyire tudtam, magamra húztam az ajtót, a takarót-párnát is, összeszorítottam csukott szemem – de akkor is csak őket láttam magam előtt. A szenvedéstől, haláltól nem félek, de nem is a szerencsétlen, hanem a jótevő arca-tekintete lebegett folyton előttem.

– És hol van most, én is kíváncsi vagyok.

– Ma reggel derék barátunk távozott, de előtte bevezetett a szobába, ahol lemosdatva, bekötözve, átöltöztetve pihent csendesen a sérült. Arra kért a samáriai, hogy én gondozzam tovább őt, és ezt a pénzt is rám bízta, a felmerülő költségekre.

– És vállaltad? Nem vagy egy elápolgatós típus.

– Belenéztem a jótevő szemébe, és nem tudtam nemet mondani. És amikor távozott tőlünk kilépve a napvilágra, akkor láttam csak a távozón, hogy a bajba jutott ember véres-szakadt ruháit viseli.

 

Írta: Boros Dávid

Baptista Lelkipásztor

 

Támogasd munkánkat:

Támogatás (HUF)

  • Tudomásul veszem, hogy az Érték-Benned Alapítvány - [Székhely és számlázási cím: 4033 Debrecen, Gyűrű u. 11; Telefon szám: +36709473772] - adatkezelő által a - [Fizetési, elfogadási oldal] - felhasználói adatbázisában tárolt alábbi személyes adataim átadásra kerülnek az OTP Mobil Kft. (1143 Budapest, Hungária körút 17-19.), mint adatfeldolgozó részére. Az adatkezelő által továbbított adatok köre az alábbi: Név, e-mail, Számlázási cím, telefonszám, összeg. Az adatfeldolgozó által végzett adatfeldolgozási tevékenység jellege és célja a SimplePay Adatkezelési tájékoztatóban, az alábbi linken tekinthető meg: http://simplepay.hu/vasarlo-aff  SimplePay vásárlói tájékoztató