Jézus második eljövetele a DC Comics szerint… Tudatos lejáratás?!

Ha eddig valakinek kétségei lettek volna afelől, hogy a DC képregények sehol nincsenek a Marvel univerzumához képest, akkor most itt az ideje a megvilágosodásnak. A céghez tartozó Vertigo Comics kínjában Jézus Krisztusból csinált szuperhőst, ami akár jó is lehetne, de nem az. A DC Comicsnak sikerült a földbe döngölni Jézust, ami a haladó nyugati világban biztosan menő dolognak számít, Allahhal azonban a Charlie Hebdo óta nem igazán merik megcsinálni. A képregény valószínűleg népszerű lesz a mindenre (kivéve a konzervatív, keresztény értékekre) nyitott, haladó fiatalok körében.

“Jézus második eljövetele a DC Comics szerint… Tudatos lejáratás?!” bővebben

Érzed már az erőt?

Érzed már az erőt?

A jóga erősíti az immunrendszert…!???

Aki valamit is konyít a jógához és megtapasztalta azt az eredeti környezetében, hazájában, az tudja, hogy minden formája, típusa nem arról szól, amit itt nyugaton, vagy egyes jóga szervezetek, guruk tanítanak. Azaz: Nem az egészséges életmód, egészséges élet a célja! A cél, irányzattól függően, egy “felsőbbrendűnek” mondott szellemmel/ekkel, félistennel/ekkel, istennel/ekkel, energiával/kal való kapcsolat, egyesülés. Ebből kifolyólag semmi előnyös haszna nincs, ha nem számoljuk azt a minimális testmozgást. Így mondhatnánk, hogy van hatása az immunrendszerre. De kb. annyi hatása van, mint a tornának, vagy egyéb sportnak. A jógáról minden értelmes, gondolkodó ember tudja, hogy nem sport és nem az egészség megőrzősét szolgálja. Maximum rövidtávon jó közérzetet vagy közösségi élményt ad. Majd többet vesz el, ha komolyan csinálja valaki. Mert amúgy bohóckodás, vagy megtévesztés az egész. Komoly gyakorlói mentális, pszichés sérülést fognak szenvedni, mely a fentebb említett jóga valódi céljaihoz való kapcsolódás következménye. A jógát nem lehet csak a torna kedvéért, vagy vélt egészségügyi előny kedvéért csinálni, gyakorolni. Ez olyan, mint a dohányzás. Nincs olyan, hogy dohányozgatok és azt mondom nem vagyok dohányos. Ráadásul a kitartó dohányos több bajt okoz magának, másoknak, mint amennyit nyer vele. Ilyen a jóga is. Alkalmanként meg minek gyakorolni!? Semmi haszna nincs, semmilyen nézőpontból sem. Mindezeket, mint ex. hindu mondom. Aki látta, tapasztalta. Egyedül az Élő Isten az, aki kimenthet ebből és valódi gyógyulást hozhat testnek (immunrendszernek), léleknek, szellemnek. Áldott, Békés, ÚJ értelemmel telt, boldog esztendőt kívánok a jövő évre!

 

NE LÉGY TÖK!

Tarts anti halloweent

Néhány szó a HALLOWEEN ünnepléséről OLVASSÁTOK EL!!!!

Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a halloween (helovin) divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?!

Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték.
Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.

Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése” érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepének nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította.
(Mindenszentek – all hallows. Az azt megelőző este pedig az „all hallows evening”. Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: halloween.)
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között.

Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák…
A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb.
Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve.

Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre” gyermekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében megölik.

Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.

Keresztyén családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.

A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.

A Biblia egyértelmüen jelzi, hogy az ilyen praktikák ’az utolsó idökben’ mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba: Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat – adott esetben még hívő testvéreinket is – az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak.

Chev. Varga Miklós

Szent László Lovagkirály szobrának avatása

2018.09.16.-án Alapítványunk megbízott  vezetője Chev.Varga Mikós (önkéntes) a Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend lovagjaként részt vett  a Szentjobbon felállított Szent László lovagkirályunk szobrának avatásán, melyre kiemelten büszkék vagyunk. Nagy jelentőségű dolog ez a magyarságnak és a külhoni magyaroknak egyaránt, mivel Lovagkirályunk nemesi eszményeket képviselve teljesítette ki Államalapító Szent István Király keresztényi hitét.

Az alábbiakban  itt nézhetik meg a Ér TV 270-dik adásának 08:30-dik percétől ezen eseményt:

Az alábbi linken a Magyar Kurír – katolikus hirportál cikkét olvashatják az eseményről.

Szent László-szobrot állítottak a partiumi Szentjobbon

 

Az alábbi fotókat Varga Zoltán Miklós készítette:

Tűzvonalban

Tűzvonalban!

Tudom, ez a konferencia sokaknak jóhiszeműen nagy élmény volt. Én lennék a legboldogabb, ha mindaz, ami felkerült az egyes szolgálók hátteréről tévedés lenne, de mindannyiunknak személyes felelősségünk van a Krisztus testében…

” Félek azonban, hogy mint ahogy a kígyó csalárdságával rászedte Évát, a ti szándékaitokat is megrontja azzal, hogy eltérít titeket a Krisztus iránt való őszinteségtől és tisztaságtól.
Mert ha egy jövevény más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit nem kaptatok, vagy más örömüzenetet, melyet nem fogadtatok el, szépen elviselitek.”

(2Kor. 11.3,4 )

Kellár György

***

Testvérek!

“… akinek van füle, az hallja.”

“Nyugodtan meg lehet kövezni, vagy akár törölni az ismerősök listájáról,ha nem értetek egyet azokkal amiket megosztottam az elmúlt napokban.
Ideje már felébredni az álomból, kinyitni a szemünket, a vakságból! Nem volt elég eddig?
Hogy tudjátok ezt a sok hazugságot, félrevezetést benyelni?

Ezek a nagy nevű emberek akik a Tűz- konferencián kábítottak emberek ezreit, okkult praktikákkal foglalkoznak, a katolikus egyházzal lepaktáltak, a Bethel Church-el Együtt!
Van aki sírokra fekszik közülük, hogy kenetet szívjon magába a halott testéből, van aki kártyajóslással foglalkozik közülük. Mi kell még ettől több?
Az embereket Istenhez vezetik (akarják vezetni), olyan megtéressél, hogy előtte senki meg se említi Jézus vérét, sem a bűnökből való megtérést?

Daniel Kolenda a tékozló fiú történetével kábította el az embereket. Nem az Evangéliumot prédikálta! Nem arról beszélt hogy: Jézus az ajtó, Ő az út, az Igazság és az élet, és az Ő szent vére által lettek a bűneink megbocsátva, és az Ő vérében igazultunk meg. Az embernek előbb fel kell ismernie, hogy bűnösként született és egész életében bűnben élt és Isten előtt mindezt el kell ismernie, meg kell vallania alázatossággal. Hol van a bűnök megbánása?
Ugyanúgy az sem lett hirdetve, hogy: Jézus szent vére által lettek bűneink megbocsátva, és az Atya Isten így fogadott minket gyermekévé. És arról sem beszélt senki egy szóval sem, hogy: Jézus, szent vére mit végzett el értünk stb…, se az hogy Jézus a bűneink miatt halt meg, se az hogy Jézus által igazultunk meg!
“Jézus a saját vérével pecsételte meg a megváltást!”
A hamis, megtévesztő prédikáció, az ami a bűnös embereket Isten elé vezeti???

Mindenki arról beszél, hogy Isten mennyire szeret téged és majd jön Jézus és az életed megváltozik! A bővelkedő, gazdag élet evangéliumát, a hiper kegyelmet hirdetik, hogy jóra fordul minden!

Még van, aki ezek után azt mondja, hogy ez az egy Igaz Élő Isten Evangéliuma???

Lássuk mit mond az ige:

  • “…az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: “Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől,…”

(Jel. 6: 14-16)

  • “Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: “Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

(Jel. 21: 3-4)

  • “Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott. Váltig mondják azoknak, akik megvetik az Úr igéjét: Békességetek lesz! És ezt mondják minden megátalkodott szívű embernek: Nem jön rátok veszedelem! Mert ki volt oly közel az Úrhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen?

(Jer. 23: 16-18)

  • Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?

(Jer. 25-26)

 Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! – így szól az Úr. Rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr -, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el – így szól az Úr -, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr. (Jer. 30-32.)

Aki ezt állítja ezek után, (mint, amit a fentebb leírt tévtanítók mondanak) az nagy bajban van!
Térj meg belőle, ha eddig elhitted a hazugságot, addig, amíg a “Kegyelem kapuja nyitva áll még”!

Lakatos Lajos

***

Csak így a végére…

A fentebbi írást a facebookon találtam Kelár György (Krisztusban testvérem és munkatáram) írásai között, melyet Lakatos Lajos testvérünk fogalmazott meg. Üzenete igen fontos és talán (lelki, szellemi) húsba vágó és aktuális figyelmeztetés mindnyájunknak, Krisztusban újjászületett embereknek, keresztényeknek.

Chev.Varga Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Fenntarthatóság a kapcsolatokban

Fenntarthatóság a kapcsolatokban

“Arról ismernek fel benneteket…” Ján.13:35

Istennek alapvetően fontos a KAPCSOLAT. Létrejöttének érdekében engedte meg, egyszülött Fia kereszthalálát. A Vele, – az Atyával – való kapcsolat Jézus Krisztus által jön létre, és ezáltal jön létre az egymással való kapcsolatunk is. A megkötött Szövetség gyakorlati megvalósulása a KAPCSOLAT által történik, ez igaz a baráti, testvéri, házassági, vagy bármely szövetségre. A KAPCSOLATON keresztül áramlik a SZERETET! Mint egy elektromos vezetéken keresztül, áramlik, az Atyától, a Fiún keresztül, az Ő Testén, az EGYHÁZON keresztül a teremtett világ, a kívül valók felé. Hát nem mi vagyunk az Ő Tagjai, a közvetítő közegei ebben? Úgy látom, hogy a HÁLÓ=KAPCSOLAT, a csomók, kötések, csatlakozások, a te és én köztem létrejött, testvéri szeretet-kapcsolat. Minden egyes, köztünk létrejött kötés, illetve háló-csomó, a „hármas kötés” elvén működik, melyről Isten azt mondja, hogy nem szakad szét soha. Ez a „szeretetkötés” garantálja a háló folytonosságát, nevezetesen azt, hogy a „halász- HÁLÓN” ne keletkezzen lyuk, mert ezen keresztül halak sokasága „menekülhet” el, és halászatunk nem lesz hatékony. A halászok egyik fontos tevékenysége a „háló-kötözgetés”, javítgatás, a háló-tisztogatás, karbantartás, – nevezetesen „munkaeszközük” folyamatos karbantartása, – amely a mi esetünkben nem más, mint a te és az én közöttem lévő kapcsolat karbantartása, tisztogatása. Keresztyén és keresztyén között, „felekezetmentesen” kialakuló KAPCSOLAT, mely az „egymás különbnek tartása” folytán erősödik, válik tartóssá. Ennek fenntarthatósága érdekében fontos, a testvérem iránt való érdeklődés, a kontaktus, a segítőkészség valóságban való megélése, hisz ennek során ápolható, és tartható fenn ez a KAPCSOLAT tartósan. A „kívül való halak” ezt figyelik, és ezért, – ez a hézagmentes (szeretet)-HÁLÓ teszi vonzóvá, – ezért úsznak be szívesen HÁLÓBA. Erről „ismerik” meg, hogy ott a helyük! Ezért volt vonzó, az őskeresztyének közössége, mert látták, hogy milyen viszonyban vannak egymással. A jelek, és csodák mellett ez is meghatározó tényező volt abban, hogy naponta gyarapodott a gyülekezet a megtérőkkel. Ez a „néma prédikáció” kategóriájába tartozik. Szeretik egymást, ott vannak egymásnak mindig karnyújtásnyira, minden körülmények között, segítik egymást, – „mindenük közös volt” – ezt írták róluk. Keressük meg, hogy a mi környezetünkben hol van a hálón „folytonossági hiány” és igyekezzünk megjavítani. Áldott és sikeres kötözgetést.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Futkosni fűhöz, fához

Futkosni fűhöz, fához

„Jöjjetek Énhozzám mind, akik megfáradtatok…”

Manapság rengeteg konferencia, továbbképzés, és tanfolyam áll a keresztyén ember rendelkezésére, hogy fejlessze, gyarapítsa, az Istenről való ismeretét, javítson az ember válságos, adott „állapotán”. Nem szeretném ezek fontosságát kisebbíteni, pusztán bizonyságot tennék a saját életem egy krízishelyzetéről, melybe akkoriban belefáradtam nagyon.
Személyes hívő életem egy kritikus fázisa jut eszembe, amikor házasságunk egy kemény megpróbáltatáson ment keresztül. Feleségemmel való beszélgetéseink során sok minden szóba került a megoldást illetően, így a keresztyén házassági tanácsadáson, tanfolyamokon, hitmélyítő konferenciákon való részvétel, pszichológus, és még sok más lehetőség is szóba került. Rengeteget rágódtam a problémán, sok minden szóba került, még a válás lehetősége is érintőlegesen szóba került. Nehéz, és gyötrődős időszak volt. Egy csendességem alkalmával, az Úr mutatott egy képet: egy elektromos kapcsolótáblát, ahol volt egy főkapcsoló, és rengeteg mellék-kapcsoló, melyek össze-vissza álltak, ugráltak. Egyszer csak egy kéz a helyes állásba kapcsolta a FŐKAPCSOLÓT, melyet követően a mellékkapcsolók sorban, egytől egyig mind a helyes állásba kerültek. És azonnal jött is a magyarázat: „a FŐKAPCSOLÓ a VELEM VALÓ SZEMÉLYES KAPCSOLATOD, mely, ha helyes, JÓ ÁLLAPOTBAN VAN, AKKOR az ÉLETED MINDEN TERÜLETE, – a házasságodat beleértve – RENDBE JÖN!” Miután az ÚR ezt megvilágosította, minden „erőmmel” – erre koncentrálván – azon voltam, hogy a Főkapcsolót rendbe hozzam. Talán akkor alakult ki, született meg az Úrral az igazi, intim, bensőséges kapcsolatom. Hálás vagyok az Úrnak ezért a „kritikus időszakért” mert akkor tanultam meg igazán, hogy ”jobb dolog az Úrban bízni, mint a „főemberekben reménykedni” Zsolt.118:9, – vagy bárm(k)i másban. Nem szeretném, ha félreértené bárki is, nevezetesen azt, hogy én degradálni, vagy értéktelennek akarnám nevezni a keresztyén konferenciákat, tanfolyamokat, továbbképzéseket, nem, – sőt minden kétséget kizáróan hasznosak lehetnek, – pusztán azt szeretném megosztani, hogy az én életemben ez volt az igazi MEGOLDÁS. Hozzáteszem, ha ezek a keresztyén konferenciák, tréningek, tanfolyamok elsősorban csak “jó” tanácsokat adnak, és elsősorban nem az Úrral való személyes kapcsolatom mélyülését fejlődését eredményezik, akkor sajnos nem fognak megoldásul szolgálni, lehet, hogy átmenetileg könnyebbséget adnak, de nem vezetnek VÉGSŐ, MARADANDÓ MEGOLDÁSHOZ. Jézus elsősorban nem tanácsnokokhoz küld, nem azt mondja hogy „MENJETEK” „főemberekhez, profikhoz” hanem azt, hogy: „JÖJJETEK ÉNHOZZÁM”, ÖNMAGÁHOZ hív. Mindazokat, akik megfáradtatok, kimerültetek, konfliktusokkal küzdötök, akiknek a házasságuk romokban hever, akik tanácstalanok életük bármely területét illetően, akik kilátástalannak látják már az életüket,… mert (CSAKIS) ÉN, MEGNYUGTATLAK MAJD BENNETEKET! Vegyük már végre komolyan, az Ő ÍGÉRETEIT, HISZ, Ő NEM A NAGY ÁLTALÁNOSSÁGNAK SZÓL, HANEM: NEKEM, NEKED SZEMÉLYESEN.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Az elértéktelenedő „igen”

Az elértéktelenedő „igen”…

Megbízhatóság, az adott szó fontossága. Szavatartónak lenni, vagy sem?

„Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy igen, igen, vagy nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” (Máté 5:37)

Az utóbbi napokban érdekes dologra lettem figyelmes, mégpedig arra, hogy több keresztyén ismerős adott szavát nem tartotta be, illetve egyesek arra panaszkodtak, hogy megbeszélt, megígért és leegyeztetett programok felborultak azért, mert emberek nem tartották meg adott szavukat. Nem tudom, mások hogyan is vannak ezzel, de én úgy látom, hogy a kimondott „igenek” mára egyre inkább elértéktelenednek. Mostanában több ígérvényünket, kötelezettségünket nem tudtuk tartani, mert testvérek visszavonták adott szavukat. Túlmenően azon, hogy ez roppant kellemetlen, és a dominóelv alapján több ember programjait felborították, kimondottan rossz bizonyság volt a világ felé. Jézus fontosságot tulajdonít a szava tartásnak, és a szavahihetőségnek, nem hiába említi meg ezt a Mt. 5. fejezetében, sőt Jakab apostol megismételve Jézus intő szavait, „Amikor „igen”-t mondotok, az legyen valóban „igen”. Ha pedig „nem”-et, az legyen valóban „nem”! Különben ítélet alá kerülhettek.” Jak.5:12 (EFO).

Érdemes elolvasni Jézus szavait a Máté 21:28-31 verseit is, ahol szintén a nem, és az igen ígérvényekről esik szó.
Ugyanakkor meg kell tanulnunk „nemet” is mondani akkor, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem tudjuk teljesíteni ígérvényünket. Embereknek „tetszeni akarásból” sohasem mondjunk felelőtlenül „igent”, hanem vállaljuk fel a „nemet”. Aztán a felelősségre vonáskor jön a kimagyarázkodás, és a presztízsvesztés elkerülése érdekében előjöhetnek még a „füllentések”, illetve a szükségszerű, vagy úgynevezett „kegyes hazugságok” is. Természetesen előfordulhat a „vis maior” esete, amikor előre nem látott kényszerítő körülmény, vagy elháríthatatlan akadály, meggátolja az embert, valamely kötelezettsége elvégzésében, nem erre gondolok.
A Szentírásban Péter apostol is ír arról, hogy „isteni természet” részeseivé lettünk. Idézném: „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, Aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott. Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által ISTENI TERMÉSZET RÉSZESEIVÉ legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” II.Pét.13-14. Ha az ÚR megajándékozott mindennel ennek sikeres kivitelezéséhez, akkor miért is nem vagyunk képesek a „szava tartásra”? Ha Isten így tartaná meg ígéreteit, akkor mi mindannyian elvesztünk volna. Úgy gondolom, hogy minekünk „Krisztus-követőknek” fontos jellemzőnk kell, hogy legyen a „megbízhatóság”.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Az ismeretlen idegen

Az ismeretlen idegen

„… hajléktalan voltam, és befogadtatok…”
„Ha Ő szól…” és mi hagyjuk ŐT cselekedni!

Egy évekkel ezelőtti történet jutott eszembe, amikor elindultunk Pestre, egy közösségi alkalomra, melyen egy hajléktalan ember is részt vett. Igehirdetés, és ha jól emlékszem Úrvacsora is volt. Az alkalom végén rövid beszélgetések, majd a búcsúzkodásokat követően mindenki készült haza. Aztán egyszer csak, a szememben, mintha egy láthatatlan kamera nagy-totálban ráfókuszált és közel hozta volna a szememben ezt a hajléktalan fiatalembert, – akit most nevezzünk Sanyinak. Sanyi egy szóval sem panaszkodott, nem kéregetett, nem kuncsorgott, és nem is mondott nekem semmit. Azonban a én a szívemben hallottam egy HANGOT: „hajléktalan voltam, és befogadtatok..”. Először furcsán fogadtam, talán idegenkedtem is, de aztán felismertem azt a csendes, szelíd HANGOT. Jézus hangja volt, – Ő volt, aki „Sanyi személyében, bekéredzkedett hozzánk”. Így aztán a meghívást mi indítványoztuk, és mint később kiderült, hogy jelenesetben az ÚR nem csupán egy vacsorára „hívatta meg Magát, – mint Zákeus esetében, – hanem egy tartósabb együtt-lakásra gondolt. Nem sok időnk volt, de eldöntöttük feleségemmel, és meghívtuk, melynek ő nem mondott ellent. Gyermekeink nem különösebben lepődtek meg, hisz családunkban nagyon gyakran fordultak meg vendégek, hosszabb rövidebb időre, és ez esetben mindig össze kellett költözniük, hogy a vendégnek jusson egy szobácska. Aztán hazamentünk. Megfürdettük, friss ruhába öltöztettük, majd közösen megvacsoráztunk. Az elején nem is gondoltuk volna, hogy ez a „vendégség” egy fél évig fog tartani. Talán egy rövidebb vendégfogadást képzeltünk el. Szép lassan megnyílott Sanyi, és beilleszkedett a családba, és mi is lassan családtagként kezeltük. Neki is lettek a famíliában kötelességei, feladatai, melyet egyre inkább el is végzett. Aztán munkát kerestünk neki, és egy ismerős kőfaragónál kapott is, nagyon jó fizetéssel. Megtanítottuk takarékoskodni, és a közös feladatok, és terhek viselésére, és a kötelezettségekre. Nem állítom, hogy a fél év alatt nem voltak viták, nézeteltérések, de azok mindig békésen megoldódtak. Sanyika tanult, – igaz velünk együtt. Megtanult spórolni, és öröm volt számára, hogy neki is van már pénze. Rendelkezésre bocsájtottuk az egyik biciklinket, és ettől kezdve már nem nekem kellett őt reggelente munkába vinnem. Hajnalonta elkészítettem a reggelit, – eleinte ugyan morogva, – majd később már szívesen tettem, – majd együtt megreggeliztünk, és ő elment dolgozni. Munkahelyén elégedettek voltak vele. Feleségemmel úgy „neveltük” tanítottuk, mint a saját gyermekeinket, és a 6 hónap együttlakás alkalmával óriási változás ment végbe benne, szépen „szocializálódott”, és a hitéletét illetően is sokat tanult. Többször volt konfliktusunk az italozás miatt, és elmondtuk neki, hogy ez nálunk nem kívánatos dolog. El kell mondanom, hogy mi is rengeteget tanultunk ez idő alatt. Kezdtem lassan úgy érezni, hogy gyermekeim mellett van egy idősebb fiam is. Aztán a fél év elteltével odajött, és hálás szívvel megköszönte az eddigi „befogadást”, majd elmondta, hogy szeretne most már „szerencsét próbálni” és a saját lábán megállni. Eljött az ideje az elköltözésnek, megöleltük egymást, és elbúcsúztunk. Az jutott eszembe, hogy az Isten által „rendelt időből” ennyi jutott a közös életre. Adtunk, és kaptunk, tanítottunk, és tanultunk. Többek között azt, hogy nem azért születtem, hogy minden éhezőt jól- lakassak, minden meztelent felruházzak, vagy minden hajléktalant befogadjak, hanem akkor, amikor Ő szól, – ahogy szólt akkor: „hajléktalan voltam, és befogadtatok..” – és én ezt személyesen hallom, akkor az számomra félreérthetetlen, s ha Ő szól, nem tanácskozom testtel, vérrel, sem az intellektusommal, – hanem igyekszem engedelmeskedni Őnéki. A Szent Szellem mindnyájunkat félreérthetetlenül vezet, és ha meghallom, illetve meg AKAROM hallani, meg is fogom. Sanyival azóta sem találkoztam, de letettem őt az ÚR kezébe, és tudom, hogy neki gondja volt, és lesz is rá. Hálás és meleg szívvel gondolok vissza erre az időre.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat