Hit és cselekedet az ígérgetés fényében

Hit és cselekedet!

Sokat gondolkodtam az elmúlt időszakban, hogy megírjam ezt a cikket, melyet most elétek tárok, hisz oly sokan vehetjük azt magunkra, ezért már rögtön meg is válaszolnám azt a tényt kritikusaimnak, hogy kinek és kiről is írtam ezt a cikket, melyet nagy magyar humoristánk Hofi Géza szavaival élve fejeznék ki: „Akinek nem inge ne vegye magára, de akinek inge gyorsan öltözködjön fel”.

A hit kontra cselekedetek témát oly sokan tárgyalták, meghányták, megvetették és sok bölcselkedés született róla, hogy az emberek minduntalan elvesznek ennek tárgyalása és vizsgálata közben. Ergo: Ezért írásomat ne egy mindent részleteiben feltáró oknyomozó cikket olvassátok, mely kifejti, majd leszögezi a végső igazságot ezzel kapcsolatban. Hisz, ahogy már fentebb is írtam sokan próbálkoztak e téma kifejtésével, de minduntalan egyik, vagy másik oldalra hajlanak. Ezért mindezt most az ígéreteink szemszögéből fogom megnézni a teljesség igénye nélkül úgy, ahogy most ezt nekem megmutatta az Élő Isten.

 

Mi is a hit Isten szerint?!

Istennek erről igen egyértelmű és tiszta válasza van, melyet a zsidókhoz írt levél tizenegyedik része taglal. Magát a fejezetet, nem másolom ki, de szeretettel ajánlom azt mindenki figyelmébe. Ebből most kifejezetten a hit Istentől jövő definícióját emelem ki, mely a következő:

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)

Ez az, a „nem látható dolog”, melyben a hithősök, atyáink, elődeink bíztak, sőt meg voltak győződve arról, hogy az/azok léteznek. Tehát a hit alapja a bizalom és a meggyőződés.

Önmagában a meggyőződés, csak meddő cselekedethez vezet és a bizalom is önmagában langyos keresztyénné tehet, olyan farizeusi szívet eredményez, mely csak beszél és ígér, de valós történések nincsenek mögöttük, vagy ha vannak is, azok nem Istentől jövők és nem neki tetszőek. Olyanok, akár a Sátáné, mert a szó rossz értelmében ő a legnagyobb hívő, mert nem csak hisz, de bizonyos abban, hogy él a Hatalmas Teremtő és szerető Isten. De akkor mi hibázik az ő hitében, mi hiányzik az ilyesfajta hitből? A bizalom! Mert, ha a meggyőződés nem párosul bizalommal, akkor a szív, ahogy már írtam is, gonosszá válik és csakis istenellenes cselekedeteket szül, ami távol tart Tőle (az Atyától) és minden, ami távol tart minket az Élő Istentől az bűn, és bűn örök halált eredményez.

Így hát bárki mondhatja: én hívő vagyok, én hiszek. De tegyünk fel a kérdést, amikor ilyen kijelentéseket teszünk. Milyen is a mi hitünk? Miben gyökerezik, honnan fakad, miként mutatkozik az meg? Kell-e, hogy megmutatkozzon?

 

A nem látható dolgok

Tehát a bizalom és a meggyőződés a hit genomja, mely magába zárja a világmindenség, „a nem látható dolgok” alapjának, forrását és esszenciáját, mely nem más, mint az Élő Isten, a Jézus Krisztus, Őróla beszél itt a Biblia. Ezt érthetőbben Isten a következőképpen fejti ki számunkra a Korinthusiakhoz írt első levél második részének kilencedik vesében:

Hanem hirdetjük, amint meg van írva: “Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)

Ő az, akibe vetették elődeink bizalmukat, Ő az, akibe vetették meggyőződésüket. Mert ez volt erős hitük alapja. A hit, melyben aktív volt bizalmuk és az Isten szerinti tettekre ösztönző meggyőződés inspirálta cselekedeteiket. Hangemberek voltak-e Ők? Ígérgettek-e ők? Ígérgetett-e olyat Isten számukra, melyet nem teljesített ki életükre nézve. Nem! Miért? „…Mert nem beszédben áll az Isten országa…” hanem erőben. Mert erő volt mind a kettő mögött és nem pedig erőlködés. Ráadásul Isten a megtestesült erő. Mi tehát az erőlködés és az erő között a különbség? Az erőlködés mögött csak az emberi ész és logika van, mely szavakban nyilvánul meg, mely mögött nincs ott a szív. Az erőben pedig a szív és ész egyesülve Istenre alapoz. Isten pedig Önmaga a megtestesült erő, ahogy már azt fentebb is írtam. Ő, aki az erőtlent erőssé teszi, Ő az, aki megalapozta a világmindenséget és fenntartja azt minden részében, mikro és makroszinten, látható és láthatatlan szinten egyaránt. Ezért dicsérjük Őt dicséreteinkben így: „Erő van Te bennenned, Élet van Te benned…” Igen ez így van! Isten ereje az Élet, az Őrök Élet, azaz élet, melyet a feltámadt Krisztusban nyertünk el az Atya Istennel közösségre.

 

Cselekedet

Mi a cselekedet? A cselekvés az emberi természet alapvető tulajdonsága, lelki genetikánk alapvető jellemvonása. Mindezt Isten helyezte belénk, mert Ő a saját hasonlatosságára teremtett bennünket, nem kinézetre, hanem jellemre, de mint ahogy minden más egyéb – Isten által belénk kódolt – isteni vonást, ezt is megrontotta a bűn. Ergo: A cselekedet iránya és célja az, mely megváltozott lelki genomunkban a bűn romboló megjelenése óta.

 

Isten a tökéletes cselekvő

 

Az atya Istent, mint aktív cselekvőt láthatjuk. Már a teremtés óta megfigyelhetjük az Ő aktivitását, mely persze nem lineáris. Az Ő cselekedeteinek nem csak iránya van, hanem célja és ahogy láthatjuk ereje is. Mindent céllal teremtett. Hogy benne és általa kiteljesedve lehessünk vele a tökéletességben, abban a tökéletességben, mely cselekedeteit, tetteit is jellemzi, mint tökéletes cselekvőt. Ezt, ahogy már említettem, a teremtésében is  felfedezhetjük: „…És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (Mózes 1,31) (Természetesen az egész teremtéstörténetet elolvasva láthatjuk, hogy minden szakaszban örvendezett Isten teremtésének tökéletességében.) De ha ez nem lenne elég, tekintsünk önmagunk biológiai és spirituális felépítésébe. Bizonyos, hogy nem az évmilliók eredménye ez a csoda, hanem Isten tökéletes cselekvő erejének alkotása. Ez az alkotó erő, teremtő erő, melyet mi is kaptunk tőle, ez az, amely cselekvésre ösztönöz, ez az, amely meggyógyítja tetteinket és eredeti irányába állítja azt. Meggyőződésinkben, Istenbevetett aktív bizalommal motiválja hitünk teljességét, Őbenne megalapozva azt. Tehát ez kell, hogy cselekvésünk középpontjában álljon. Ő kell, hogy cselekedeteinket, tetteinket, életünket és annak alkotó erejét is motiválja, mert ha nem, akkor megteszi helyette a bűn, mely csak léha és gonosz ígérgető tettekre sarkal.

 

Szavak helyet tettek

Sokan erre rögtön rávágják (mint védekező mechanizmus): De hát a tettek nem üdvözítenek. Igen a tettek önmagukban nem üdvözítenek, mert egyetlen jó cselekedet sem vihet be a mennyek országába, ami a közvetlen bizalmi kapcsolatot jelenti az Élő Istennel, mely a mi eredeti helyzetünk Ővele. A lusta és ígérgető keresztyén reakciója ez. Természetesen a puszta cselekvésnél többre lesz szükség. Egy dolog azt mondani, hogy megmászom a Csomolungmát (Mount everest), ha nem teszünk érte, nem fejtjük ki azt a cselekvő erőt, melyet Isten belénk plántált az Ő dicsőségére. Íme, néhány fontos dolog, melyet én is akkor tanultam meg, amikor elkezdtem tenni:

  • Tölts időt Istennel.
  • Vedd el tőle azt, amit Ő rád bízott.
  • Bízd Rá magad.
  • Kezdj el sáfárkodni, építsd Isten országát. (Tedd meg a tőled telhető legtöbbet, Isten a többit kiegészíti.)
  • Halld meg kritikusaid és épülj általa, de hagyd figyelmen kívül azt, ami eltántorít Isten neked kiszabott útjáról.
  • Építs, bátoríts, fedj és vezess másokat Istenhez. Ösztönözd őket az Atya dicséretére és hagyd, hogy érett keresztyének lehessenek. (Adj testvéreidnek lehetőségeket ajándékaik kiaknázására és a rájuk bízott dolgok megvalósítására. Ne korlátozd őket Isten útján, hanem aktívan segítsd.)
  • Adj dicséretet minden sikeredért.
  • Fohászkodj Istenhez. (Minden alkalommal, még a bukásaid során is.)
  • Keresd és lásd meg mindig az Ő akaratát. (Hétköznapi dolgokban és által, az Istennel valónapi kommunikációra való törekvés.)
  • Ne feledd! ISTENÉ MINDENÉRT A DICSŐSÉG!!!

Mindebből tehát az következik, hogy tetteink, cselekedeteink központjában az Élő Isten kell hogy álljon. Ő az, aki meghozza az egyensúlyt tettek és hit között, mert ha csak erre, vagy csak arra fogunk dőlni és az nem vezet jóra és csak ígérgető, hangember keresztyénné válunk, olyanokká, mint akik megígérik, hogy segítenek embertársaiknak, de nem teszik. Igen magunkra ismerhetünk. Igen, a kritikusoknak is írom, én is ilyen voltam. Tehát ne ígérj olyat, amit ne tennél meg. Ne ígérj adományt, ha nem adod azt meg Isten dicsőségére. Ha kigondolsz valamit, hogy mennyi jót tennél embertársaddal, duplázd azt meg, és áld érte Istent. Ő megfizet neked.

Te szoktál-e ígérgetni, vagy megcselekszed Atyád akaratát? Ki az, aki kiteljesíti Isten akaratát? Te milyen vagy?

„De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok, később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram – de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” (Máté 21,28-31)

Hiszed hogy képes vagy kimenni a Isten szőlőjébe, vagy meg is cselekszed azt? Ígérgetsz, és mentegetőzöl önigazultan, alátámasztva lusta, léha hangemberségedet, vigasztalva magadat, azzal, hogy Isten nem indított erre, vagy megcselekszed azt amire kért a te mennyei Atyád, még ha kényelmetlen is, vagy nincs hozzá kedved?

Önmagában megáll-e a hit cselekedetek nélkül, megáll-e a cselekedet hit nélkül?

Hiszel te Isten szavában? A fenti példa szerint az első fiú kényelmetlennek élezte, hogy megtegye azt, amire az Atya kérte, de mégis kiment. Megcselekedte azt amire az atya kérte, mert bízott benne, hitt benne, hogy Ő tudja, hogy mikor kell kimenni.

De elég ha csak hiszel? Mint ahogy a hitben lévő bizalom és meggyőződés sem választható el (persze vizsgálható külön, de akkor az már nem hit.) úgy a hit és az abból következő cselekedetek sem különíthetőek el oly élesen. Ha csak hitünk van, de nem mutatkoznak annak jelei, azaz nincsenek hitből fakadó cselekedeteink, akkor baj van az Istenbe vetett meggyőződésünkkel. Így hitünk nem teljes. Ez olyan, mintha egy fa genomjába belenyúlva kivennénk egy lényeges elemet, mely a fejlődést szabályozza. Lehet, hogy fa nőne ki az így kezelt magból, de milyen is lenne az? Sérült, korcs, célját tévesztett. Illethetnénk még azt sok különös  jelzővel, de, ami tény az tény.

Ilyennek a mi ígérgetésünk termései is: sérült, korcs, célját tévesztett, sőt önigazult. Önigazult azért, mert elkorcsosult hitünk nem cselekszik, mert nem bízik és nincs meggyőződése.

Hogy találjunk megoldást, ha ezt felfedeztünk magunkban?

 

Tegyünk fel kérdéseket önmagunknak Isten igéjének fényében:

  • Ismerem Isten rám vonatkozó tervét?
  • Merek-e reagálni Isten kéréseire? (Lásd Ábrahám áldozatát?)
  • Cselekszem, vagy kifogásokat keresek? ( Pl. Ha testvéred kér, vagy szükségben szenved, vagy szükségben szenvedőknek kér, meglátod e Isten kérését, vagy elhiteted magad azzal, hogy: „Engem nem indított az Úr”; „Megfeledkeztem róla.” vagy „Nincs lehetőségem segíteni.” stb.)

Milyen dolog is lett volna, ha Noé azt mondja: – Bocs Uram ízületi gyulladásom van, ma nem tudok bárkát építeni, de holnap, ha adsz fájdalom csillapító krémet és elmehetek egy masszázs és wellness központba, akkor talán megteszem, ha el nem felejtem. De amúgy is a lelkiismeretem nem vezetett, így biztos nem is te kéred és csak azt akarod, hogy vágjam ki az értékes fáimat, amit nagy erővel ültettem, ja amúgy meg emiatt van az ízületi gyulladásom is…

Még egyszer hangsúlyozom, aknázzuk ki az Teremtő Isten által belénk plántált teremtő és cselekvő erőt az Ő dicsőségére, és ha nehéz is Isten kérése, hozzunk áldozatot. Legyen cselekvő, teremtő hitünk, olyan amilyennek a mi Atyánk szánta azt.

Sokáig azzal kínlódtam, hogy nem mertem megtenni azt, amire Isten hívott, mert sokan elutasítottak, vagy azt mondták, hogy nem vagyok alkalmas lelkésznek, evangélistának, tanítónak. Természetesen ez így van. Én egy alkalmatlan ember voltam, mindaddig, míg azt, elhittem amit rólam emberek mondtak és nem bíztam Istenben. Így csak ígérgettem a hatalmas Atyának, hogy majd meg teszem, majd hirdetem igéd, ha ez, vagy az megadatik, vagy el nem felejtem…stb. De ma már inspirál, hogy Isten Dicsőségére élhetek, minden hibámmal és esendőségemmel együtt, mert Ő képes meggyógyítani abból, amit felismertem és abból is, amit még nem látok önmagamban. Ez mindannyiunkra igaz. Ezért ne ígérgessünk embertársainknak, sőt Istennek sem, mert akkor hitünk halott.

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?  Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.  Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: “Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és “Isten barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,13-26)

Áldjad tehát az Urat jótéteményeiért, hogy példát adott nekünk Ábrahámon és Ráhábon keresztül is és a ma élő szenteken keresztül is, hogy világos legyen előttünk az Ő cselekvő szeretete, mely kegyelem és hit által a miénk.

És ne feledd!

Tedd meg, ami tőled telik és Isten megtoldja a hiányzó részt.

Írta:

Chev. Varga Miklós

A Húsvét hétfői locsolkodás margójára

A „jó illatba csomagolt” Evangélium.

Az ünnepek megtartását, a népi hagyományokat, és azok gyakorlását sok kritika éri a keresztyének részéről. Ilyeneket hallani: „Karácsonykor én nem állítok karácsonyfát”, „Húsvétkor én nem veszek nyuszit a gyereknek”, és „én nem megyek locsolkodni, mert ezek pogány hagyományok”, – és így folytathatnám vég nélkül. Aktuális a téma, és mivelhogy ma Húsvét hétfő van, elmegyek a fiammal, és meglocsolom a kis unokámat, Lizát, és az édesanyját, a drága menyemet is, meg aztán majd meglátom, Isten hová küld el még? A kérdés az, hogy a locsoláskor, ahová elmegyek, elviszem e a parfümmel együtt „Krisztus jó illatát”? Van e a meglátogatottak felé üzenetem? Mert ahová én elmegyek, ott a népszokás mellé, elviszem az Örömhírt is! Mert minden alkalmat kihasználok arra, hogy megnyerjek minél több lelket, a Krisztusnak. Igyekszem, hogy a „zsidónak zsidó legyek, a görögnek görög”, a „pogánynak pogány”, és ha kell, a locsolókat váróknak, a parfümmel együtt elviszem az Evangéliumot. Mert kedveseim, “én mindenkinek adósa vagyok” Isten Jó Hírével, ezért valamikor eldöntöttem , hogy „kész vagyok mindenkinek mindenné lenni” csakhogy megnyerjem őket az Úrnak. Eszembe jut, amikor Pál apostol, végigcsinálta a Törvényből, a „megtisztulást”, „megkopaszítván” magát, csakhogy megnyerje a zsidókat az Úrnak. Kész vagyok e arra,hogy „lekopaszítsam” magam? Kész vagyok e a parfümmel együtt elvinni az Evangéliumot? Vagy ez nekem snassz? Vagy félek az ítélkező keresztyén szájaktól? Hálát adok az Úrnak, hogy megtanított arra, hogy ne csak a “köpködésekre” legyek rezisztens, hanem az “emberi dicséretekre” is.
Szóval visszatérve a témára, kedveseim, a probléma nem a locsolkodás, hanem az, hogy mi motivál arra, hogy: ELMENJEK? Megüresítvén magamat, szolgai formát felvéve, nem tekintem „zsákmánynak azt, hogy én már keresztyén vagyok”, hogy én már “megvilágosodtam”. Remélem le tudtam írni, ami a szívemben volt. Áldott napot.

Írta: Molnár Miklós

Tűzvész pusztít a Notre Dame-ban

„Uram, nézd, milyen gyönyörűek ezek a kövek, és milyen csodálatosak ezek az épületek!”

A tegnapi hírekben, élőben számoltak be a Notre Dame pusztulásáról. Az egész világ szomorúan, és részvéttel vette tudomásul, hogy a világörökség egy csodálatos, emberkéz alkotta emléke, az egész Föld szeme láttára pusztul el. Bizony ez katasztrófa, és sokan nem értik meg, hogyan engedheti meg Isten az ilyen történéseket, nevezetesen, hogy egy gyönyörű műemlék, – egy „Isten háza”- elpusztuljon? Azt mondják, hogy a keresztyénség egy hatalmas szimbóluma pusztult el. A megrendült világ összefogott, és részvétnyilvánításaik mellett, sok európai ország ígéretet tett, hogy anyagilag is részt vállalnak az újjáépítésben. Az esemény valóban szomorú, és én is elgondolkodtam, hogy történhetett meg ilyen katasztrófa?

Felmerült kérdésemre, mintha az Úr így válaszolt volna:

„Gyermekem, emlékszel, hogy földi ittlétemkor, a peszach (húsvét) közeledtével, amikor bementem Jeruzsálemben a Templomba, mit találtam ott? Pénzéhes kereskedőket a portékáikkal, ökröket, juhokat, pénzváltókat, üzletelni, és eközben, Atyám házát a pénzszerzésetek, üzleteléseitek helyszínévé tettétek. Az eltelt 2 évezred óta sem történt változás, és ezt akkor sem, és most sem tűröm!”

Gyászol az egész világ, sajnálván egy épület pusztulását, miközben naponta 100 ezrek halnak meg nyomorúságos körülmények között, Jézus Krisztus nélkül! Jónás könyve 4 fejezete jut eszembe: “te sajnálod az uborkabokrot,… Én pedig szánom a milliókat, akik Rólam nem is tudva halnak meg!”

Azon is el kellene gondolkodnunk, hogy nyugaton, a keresztyén templomok folyamatosan ürülnek, sőt megdöbbentő hírek láttak napvilágot, mégpedig hogy emberkézzel le is rombolnak templomokat, mert nincs, AKI MEGTÖLTSE AZOKAT!? Nem e azért, hogy összegyűljünk, és imádjuk az Urat? Vajon a templom nem  e az emberért van, és nem fordítva? Mit is érnek az épületek, ha azok mára, már nem töltik be azt a célt, amiért épültek? Isten nem gyönyörködik abban, hogy a templomok, gyülekezeti házak folyamatosan üresednek, eközben azokat milliókért múzeumoknak, – szinte „bálványként” tartják fenn? Vajon hányan mennek be, az URAT KERESNI? Az Úr Jézus szavai jutnak eszembe, amikor „Jézus már kifelé ment a Templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester! Nézd, milyen gyönyörűek ezek a kövek, és milyen csodálatosak ezek az épületek!” Mk.13:1 Jézus válasza megdöbbentő: “Nem marad itt kő kövön, mert mindent lerombolnak majd.” – szerintem a tanítványok akkor még ezt a kijelentést nem vették komolyan.

Kedveseim! Isten temploma mi vagyunk, hisz Ő azt mondta, hogy Ő nem lakik emberi kéz alkotta épületekben, – sőt az Írás világosan kimondja: „Nem tudjátok, hogy TI ISTEN TEMPLOMA VAGYTOK, és Isten Szelleme lakik bennetek?” I.Kor.3:16. Minden emberi kéz alkotta dolog egyszer elpusztul, ezt tudomásul kell vennünk! Isten most, a „Nagyhéten” is, a legfontosabbra irányítja a figyelmünket, mégpedig amikor azt válaszolja a farizeusoknak, hogy: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt fölállítom.” Ján.2:19. Isten, és az Atya legcsodálatosabb „templomát” az Ő saját Fiát, – Akiben lakozott itt a földi élete alatt – megengedte, hogy lerombolják! Miérettünk tette! DE HÁLA NÉKI, Ő HÁROM NAP ALATT FELÉPÍTETTE! Ma pedig Isten temploma MI VAGYUNK! (MM.2019.04.16)

A cikket írta: Molnár  Miklós

Jézus második eljövetele a DC Comics szerint… Tudatos lejáratás?!

Ha eddig valakinek kétségei lettek volna afelől, hogy a DC képregények sehol nincsenek a Marvel univerzumához képest, akkor most itt az ideje a megvilágosodásnak. A céghez tartozó Vertigo Comics kínjában Jézus Krisztusból csinált szuperhőst, ami akár jó is lehetne, de nem az. A DC Comicsnak sikerült a földbe döngölni Jézust, ami a haladó nyugati világban biztosan menő dolognak számít, Allahhal azonban a Charlie Hebdo óta nem igazán merik megcsinálni. A képregény valószínűleg népszerű lesz a mindenre (kivéve a konzervatív, keresztény értékekre) nyitott, haladó fiatalok körében.

“Jézus második eljövetele a DC Comics szerint… Tudatos lejáratás?!” bővebben

Érzed már az erőt?

Érzed már az erőt?

A jóga erősíti az immunrendszert…!???

Aki valamit is konyít a jógához és megtapasztalta azt az eredeti környezetében, hazájában, az tudja, hogy minden formája, típusa nem arról szól, amit itt nyugaton, vagy egyes jóga szervezetek, guruk tanítanak. Azaz: Nem az egészséges életmód, egészséges élet a célja! A cél, irányzattól függően, egy “felsőbbrendűnek” mondott szellemmel/ekkel, félistennel/ekkel, istennel/ekkel, energiával/kal való kapcsolat, egyesülés. Ebből kifolyólag semmi előnyös haszna nincs, ha nem számoljuk azt a minimális testmozgást. Így mondhatnánk, hogy van hatása az immunrendszerre. De kb. annyi hatása van, mint a tornának, vagy egyéb sportnak. A jógáról minden értelmes, gondolkodó ember tudja, hogy nem sport és nem az egészség megőrzősét szolgálja. Maximum rövidtávon jó közérzetet vagy közösségi élményt ad. Majd többet vesz el, ha komolyan csinálja valaki. Mert amúgy bohóckodás, vagy megtévesztés az egész. Komoly gyakorlói mentális, pszichés sérülést fognak szenvedni, mely a fentebb említett jóga valódi céljaihoz való kapcsolódás következménye. A jógát nem lehet csak a torna kedvéért, vagy vélt egészségügyi előny kedvéért csinálni, gyakorolni. Ez olyan, mint a dohányzás. Nincs olyan, hogy dohányozgatok és azt mondom nem vagyok dohányos. Ráadásul a kitartó dohányos több bajt okoz magának, másoknak, mint amennyit nyer vele. Ilyen a jóga is. Alkalmanként meg minek gyakorolni!? Semmi haszna nincs, semmilyen nézőpontból sem. Mindezeket, mint ex. hindu mondom. Aki látta, tapasztalta. Egyedül az Élő Isten az, aki kimenthet ebből és valódi gyógyulást hozhat testnek (immunrendszernek), léleknek, szellemnek. Áldott, Békés, ÚJ értelemmel telt, boldog esztendőt kívánok a jövő évre!

 

NE LÉGY TÖK!

Tarts anti halloweent

Néhány szó a HALLOWEEN ünnepléséről OLVASSÁTOK EL!!!!

Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a halloween (helovin) divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?!

Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték.
Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.

Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése” érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepének nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította.
(Mindenszentek – all hallows. Az azt megelőző este pedig az „all hallows evening”. Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: halloween.)
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között.

Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák…
A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb.
Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve.

Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre” gyermekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében megölik.

Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.

Keresztyén családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.

A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.

A Biblia egyértelmüen jelzi, hogy az ilyen praktikák ’az utolsó idökben’ mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba: Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat – adott esetben még hívő testvéreinket is – az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak.

Chev. Varga Miklós

Szent László Lovagkirály szobrának avatása

2018.09.16.-án Alapítványunk megbízott  vezetője Chev.Varga Mikós (önkéntes) a Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend lovagjaként részt vett  a Szentjobbon felállított Szent László lovagkirályunk szobrának avatásán, melyre kiemelten büszkék vagyunk. Nagy jelentőségű dolog ez a magyarságnak és a külhoni magyaroknak egyaránt, mivel Lovagkirályunk nemesi eszményeket képviselve teljesítette ki Államalapító Szent István Király keresztényi hitét.

Az alábbiakban  itt nézhetik meg a Ér TV 270-dik adásának 08:30-dik percétől ezen eseményt:

Az alábbi linken a Magyar Kurír – katolikus hirportál cikkét olvashatják az eseményről.

Szent László-szobrot állítottak a partiumi Szentjobbon

 

Az alábbi fotókat Varga Zoltán Miklós készítette:

Tűzvonalban

Tűzvonalban!

Tudom, ez a konferencia sokaknak jóhiszeműen nagy élmény volt. Én lennék a legboldogabb, ha mindaz, ami felkerült az egyes szolgálók hátteréről tévedés lenne, de mindannyiunknak személyes felelősségünk van a Krisztus testében…

” Félek azonban, hogy mint ahogy a kígyó csalárdságával rászedte Évát, a ti szándékaitokat is megrontja azzal, hogy eltérít titeket a Krisztus iránt való őszinteségtől és tisztaságtól.
Mert ha egy jövevény más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit nem kaptatok, vagy más örömüzenetet, melyet nem fogadtatok el, szépen elviselitek.”

(2Kor. 11.3,4 )

Kellár György

***

Testvérek!

“… akinek van füle, az hallja.”

“Nyugodtan meg lehet kövezni, vagy akár törölni az ismerősök listájáról,ha nem értetek egyet azokkal amiket megosztottam az elmúlt napokban.
Ideje már felébredni az álomból, kinyitni a szemünket, a vakságból! Nem volt elég eddig?
Hogy tudjátok ezt a sok hazugságot, félrevezetést benyelni?

Ezek a nagy nevű emberek akik a Tűz- konferencián kábítottak emberek ezreit, okkult praktikákkal foglalkoznak, a katolikus egyházzal lepaktáltak, a Bethel Church-el Együtt!
Van aki sírokra fekszik közülük, hogy kenetet szívjon magába a halott testéből, van aki kártyajóslással foglalkozik közülük. Mi kell még ettől több?
Az embereket Istenhez vezetik (akarják vezetni), olyan megtéressél, hogy előtte senki meg se említi Jézus vérét, sem a bűnökből való megtérést?

Daniel Kolenda a tékozló fiú történetével kábította el az embereket. Nem az Evangéliumot prédikálta! Nem arról beszélt hogy: Jézus az ajtó, Ő az út, az Igazság és az élet, és az Ő szent vére által lettek a bűneink megbocsátva, és az Ő vérében igazultunk meg. Az embernek előbb fel kell ismernie, hogy bűnösként született és egész életében bűnben élt és Isten előtt mindezt el kell ismernie, meg kell vallania alázatossággal. Hol van a bűnök megbánása?
Ugyanúgy az sem lett hirdetve, hogy: Jézus szent vére által lettek bűneink megbocsátva, és az Atya Isten így fogadott minket gyermekévé. És arról sem beszélt senki egy szóval sem, hogy: Jézus, szent vére mit végzett el értünk stb…, se az hogy Jézus a bűneink miatt halt meg, se az hogy Jézus által igazultunk meg!
“Jézus a saját vérével pecsételte meg a megváltást!”
A hamis, megtévesztő prédikáció, az ami a bűnös embereket Isten elé vezeti???

Mindenki arról beszél, hogy Isten mennyire szeret téged és majd jön Jézus és az életed megváltozik! A bővelkedő, gazdag élet evangéliumát, a hiper kegyelmet hirdetik, hogy jóra fordul minden!

Még van, aki ezek után azt mondja, hogy ez az egy Igaz Élő Isten Evangéliuma???

Lássuk mit mond az ige:

  • “…az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: “Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől,…”

(Jel. 6: 14-16)

  • “Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: “Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

(Jel. 21: 3-4)

  • “Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott. Váltig mondják azoknak, akik megvetik az Úr igéjét: Békességetek lesz! És ezt mondják minden megátalkodott szívű embernek: Nem jön rátok veszedelem! Mert ki volt oly közel az Úrhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen?

(Jer. 23: 16-18)

  • Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?

(Jer. 25-26)

 Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! – így szól az Úr. Rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr -, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el – így szól az Úr -, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr. (Jer. 30-32.)

Aki ezt állítja ezek után, (mint, amit a fentebb leírt tévtanítók mondanak) az nagy bajban van!
Térj meg belőle, ha eddig elhitted a hazugságot, addig, amíg a “Kegyelem kapuja nyitva áll még”!

Lakatos Lajos

***

Csak így a végére…

A fentebbi írást a facebookon találtam Kelár György (Krisztusban testvérem és munkatáram) írásai között, melyet Lakatos Lajos testvérünk fogalmazott meg. Üzenete igen fontos és talán (lelki, szellemi) húsba vágó és aktuális figyelmeztetés mindnyájunknak, Krisztusban újjászületett embereknek, keresztényeknek.

Chev.Varga Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Fenntarthatóság a kapcsolatokban

Fenntarthatóság a kapcsolatokban

“Arról ismernek fel benneteket…” Ján.13:35

Istennek alapvetően fontos a KAPCSOLAT. Létrejöttének érdekében engedte meg, egyszülött Fia kereszthalálát. A Vele, – az Atyával – való kapcsolat Jézus Krisztus által jön létre, és ezáltal jön létre az egymással való kapcsolatunk is. A megkötött Szövetség gyakorlati megvalósulása a KAPCSOLAT által történik, ez igaz a baráti, testvéri, házassági, vagy bármely szövetségre. A KAPCSOLATON keresztül áramlik a SZERETET! Mint egy elektromos vezetéken keresztül, áramlik, az Atyától, a Fiún keresztül, az Ő Testén, az EGYHÁZON keresztül a teremtett világ, a kívül valók felé. Hát nem mi vagyunk az Ő Tagjai, a közvetítő közegei ebben? Úgy látom, hogy a HÁLÓ=KAPCSOLAT, a csomók, kötések, csatlakozások, a te és én köztem létrejött, testvéri szeretet-kapcsolat. Minden egyes, köztünk létrejött kötés, illetve háló-csomó, a „hármas kötés” elvén működik, melyről Isten azt mondja, hogy nem szakad szét soha. Ez a „szeretetkötés” garantálja a háló folytonosságát, nevezetesen azt, hogy a „halász- HÁLÓN” ne keletkezzen lyuk, mert ezen keresztül halak sokasága „menekülhet” el, és halászatunk nem lesz hatékony. A halászok egyik fontos tevékenysége a „háló-kötözgetés”, javítgatás, a háló-tisztogatás, karbantartás, – nevezetesen „munkaeszközük” folyamatos karbantartása, – amely a mi esetünkben nem más, mint a te és az én közöttem lévő kapcsolat karbantartása, tisztogatása. Keresztyén és keresztyén között, „felekezetmentesen” kialakuló KAPCSOLAT, mely az „egymás különbnek tartása” folytán erősödik, válik tartóssá. Ennek fenntarthatósága érdekében fontos, a testvérem iránt való érdeklődés, a kontaktus, a segítőkészség valóságban való megélése, hisz ennek során ápolható, és tartható fenn ez a KAPCSOLAT tartósan. A „kívül való halak” ezt figyelik, és ezért, – ez a hézagmentes (szeretet)-HÁLÓ teszi vonzóvá, – ezért úsznak be szívesen HÁLÓBA. Erről „ismerik” meg, hogy ott a helyük! Ezért volt vonzó, az őskeresztyének közössége, mert látták, hogy milyen viszonyban vannak egymással. A jelek, és csodák mellett ez is meghatározó tényező volt abban, hogy naponta gyarapodott a gyülekezet a megtérőkkel. Ez a „néma prédikáció” kategóriájába tartozik. Szeretik egymást, ott vannak egymásnak mindig karnyújtásnyira, minden körülmények között, segítik egymást, – „mindenük közös volt” – ezt írták róluk. Keressük meg, hogy a mi környezetünkben hol van a hálón „folytonossági hiány” és igyekezzünk megjavítani. Áldott és sikeres kötözgetést.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat