Mi húzódik a jóga hátterében és miért veszélyes az?

A hindu kultúra és az ahhoz fűződő gyakorlatok igen sokrétűek és szerte ágazóak. Azt szokták mondani, ahány Guru (tanító), annyi tanítás és irányzat létezik. Összességében viszont minden gyakorlat, legyen az testi gyakorlat, azaz jóga pozíció (asana) vagy éppen meditációs gyakorlat, stb., mind-mind ugyanazt a spirituális hátteret és célt szolgálja. Általában mi itt nyugaton a jógát a testmozgással, vagy egy mantra meditációval (ima) azonosítjuk, mely nem több annál, mint amit látni vélünk. De mi húzódik a háttérben? Mindezen gyakorlatoknak a célja az, hogy kiüresítsék az elmét, szellemet és helyére hívjanak egy transzcendens szellemet, szellemiséget. Irányzattól függően nevezik ezt: a brahmanhoz való kapcsolódásnak, a buddhizmusban egyesülésnek, beolvadásnak a nirvánába, a kollektív tudatba, más irányzatoknál a kundalíni, azaz az ősenergia felébresztésének, a krisna tudatban az istenséggel való eredeti kapcsolat helyreállításának, stb… Nagyon sokat tudnék sorolni. Lényegileg mindegyiknél ugyanaz a cél, ahogy fentebb írtam. Más szavakkal: átadni önmagunkat, tudatunkat egy másik szellemnek, szellemiségnek. Mindezeknek a gyakorlatai nem csak eltávolítanak a Valóságos, Élő Istentől, hanem betöltenek bennünket egy sokkalta veszélyesebb dologgal, amik nem mások, mint istennek, isteni lényeknek hitt démonok. Ezek a gyakorlatok olyan energiákkal “operálnak”, melyek szemmel nem láthatóak, de jól tapasztalható hatással rendelkeznek, melyek átformálják, rombolják egyéniségünket, személyiségünket, tudatunkat. Kezdetben pozitívan, majd fokozatosan beépülve rombolnak. Bizonyos esetekben őrültséghez, pszichoszomatikus betegségekhez és egyéb mentális problémákhoz vezethetnek. Ha valaki nem is őrül meg, de hordozni fogja magában ezt a szellemiséget, mely hosszú távon másokra is rossz hatást gyakorolhat. Mitől függ, kire milyen hatással van? Ez sok mindentől függ. Pl.: Mit gyakorol az illető, milyen komolyan merül el benne, ki a tanítója és mi a tanító motivációja?! Stb… Persze eljuthat valaki olyan szintre, hogy már nem is önmaga, de mégis komplett embernek látszik az illető. Itt a komplettet, arra értem, hogy teljesen egészségesnek látszik. Ilyen embereket nevezem én hordozónak, akik olyanok, mint az edények, hogy tartalmazzák a mérget, sőt át is itatódnak vele, de önmagában véve egy laikusnak, kívülállónak nem tűnik fel, mi a probléma. (Ezekből a személyekből lesznek a tanítók, guruk, stb.) Első ránézésre minden tök rendben van. Viszont kérdezem én: ennél-e olyan tányérból, mely már beitta a mérget, még ha tisztának is látszik?! (Tudom a példák sokszor sántítanak, de ehhez tudnám a legjobban hasonlítani ezt, ezeket a személyeket.) Aki pedig nem jut el idáig, az vagy megkattan, vagy valamilyen mód lesz egy kis defektje. Általában ezek a gyakorlatoknak az a jellemzője, hogy rendszerességet igényelnek, hogy fenntartsák azok mellék hatásait. Ezt is sokáig részletezhetném, de itt ülhetnénk egész nap. Viszont a jó megértés kedvéért a lényeget összefoglalva: Ha komolyan odaszánja erre valaki magát, akkor elsőnek a jóga, nem hosszútávú, “pozitív” mellékhatásait fogja tapasztalni, amit már fentebb is említettem. Melyet sokan célnak tekintenek, melyek nem tartósan jelennek meg. Néhány ezek közül, irányzatoktól függetlenül: kiegyensúlyozottság, nyugalom, megelégedettség, öröm, testi fájdalmak elmúlása, vitalitás növekedése, feszültség és szorongás feloldódása, stb. Ez csak néhány dolog, mely nagyon kecsegtető lehet, de összességében és hosszú távon sokkal többet vesz el a jóga, mint amennyit ad a végén. Mert mindaz, ami rossz volt az életünkben vagy problémát, kötöttséget jelentett, ezerszer rosszabbá válik a fent felsorolt mellékhatások múlásával, enyhülésével. Ezért hibásan a jógát végző személy, azt gondolhatja, hogy még nagyobb erőbedobással kell gyakorolnia a guruja vagy irányzata folyamatait, gyakorlatait. Ez saját tapasztalat is.  Egy példa (persze ebbe is bele lehet kötni):  Olyan ez, mint a dohányzás, vagy az alkohol!!! Kezdetben minden tök jó, sőt még vagány is. Viszont a dohányos lehet rákos is, de jobbik esetben olyan fekete lesz a tüdeje, mint az üszök és ezzel a dohányos megrövidíti, az emberi létének amúgy is csekélyke kis hosszát. (Ez a példa számomra nagyon képszerű, mert láttam felboncolt, ohányos tüdejét. Nem szép látvány.) Vagy ott az alkohol: Egy kicsi nem gond, szokták magukat vigasztalni az emberek. Viszont, aki nem tudja megállni, hogy naponta igyon, az már alkohol beteg. Ennek is sok rossz hatását tudnám sorolni, de most erre nem térnék ki. Lényeg lényege, hogy az emberek ezeket a jónak és kecsegtetőnek tűnő mellékhatásokat látják meg, mikor a jóga bármely válfajába belekezdenek. Ezt használják ki a tanítók (hordozók) is. Aztán ott a másik veszély, melyre fel szoktam hívni a figyelmet: vannak olyan tanítók, akik részben, vagy egyáltalán nem hordozók, de az emberek pénztárcája jobban érdekli őket és innen, onnan összeszednek egy kis tudást, tanítást és máris guruként tetszelegnek, kihasználva az emberek megjobbulás és transzcendens utáni vágyakozását. Mindenkiben ott van az Isten alakú űr, melyet ki hogyan kíván betölteni. Ez az igény, űr az, amit meglátnak az ilyenek “guruk”, tanítók és igyekeznek jól megtömni a zsebüket ezen emberek kihasználásával. Ez már csak akkor rosszabb, ha a kettő párosul: azaz egy kontár hordozó, anyagilag megkopaszt és még kapsz mellé egy más, káros szellemiséget, mely kezdetben olyan szépnek, jónak látszik, mert csili-vili a csomagolás és sokkal többet ígér, amennyit ad. Sőt, inkább elvesz mint ad!!! Mert az Isten alakú űr helyre démoni erők mennek…

Igyekeztem egy kicsit mindenre kitérni, de ha konkrét kérdése akad bárkinek szívesen válaszolok, ha lehet privátba, de nem gond a nyilvánosság sem. Akár ha van olyan, aki ebben sérült, akkor szívesen elmondom neki, miként állhat helyre. Ez nagyon kulcsfontosságú, mert ha el is hagyják ezek a problémák, szellemek, szellemiségek az illetőt, de nem igyekszik helyre állni, betölteni a maradt űrt azzal, akit valóban megillet (Élő Isten), akkor utána sokkal rosszabb lesz mint annak előtte volt, mert ezerszer rosszabbak jönnek a helyére.

(Itt értek el: nikolaos.varga@gmail.com vagy a facebook acountomon: https://www.facebook.com/miklos.varga.world )

Az alábbiakban csatolom a Hetek új podcast sorozatában elhangzott riportot, a témával kapcsolatban! 🔥🔥

Ennek a sorozatnak a címe: Véleményes Szabadság, mely időről-időre különleges vendégekkel jár körbe kényes és izgalmas témákat. Ezúttal a jóga-ügyben beszélgetek velem Chevalier Varga Miklóssal, egykori hindu szerzetessel, mára Krisztusban megtért emberrel. A riportban a következő kérdésre kerestük a választ, hogy: Van-e köze a jógának a démonokhoz? A Műsorvezető: Kulifai Máté

Érdemes meghallgatni.
Oszd meg ismerőseiddel is!

Ezt a riportot az alábbi linken halgathatod meg:

Mi köze a jógának a démonokhoz? Beszélgetés egy ex-hindu szerzetessel

Forrás: Hetek Magazin

Továbbá egy kis érdekességnek (desszertnek a téma végére egy kis érdekes videó, mely azt vizsgálja, hogy létezik e keresztény jóga.

Szertettel:
Chev. Varga Miklós

A cikk létrejöttét elsősorban hálásan köszönöm az Élő Istennek,
másod sorban alapítványuk önkéntes missziós munkatársának,
Szolgáló társamnak, kedves barátomnak: Bharta Anikónak

Megállíthatatlan változások?

Az elmúlt időszak média hírei tele vannak az emberiség egyik legnagyobb környezeti katasztrófájának hírével.

A föld tüdejének nevezett Amazonas vidéki őserdőket a növekvő fakitermelések mellett a jelenlegi tüzek is jelentős és már már maradandónak sejlő károkat okoztak. A helyi kormányzatok szándékos gyújtogatások sorozatára gyanakodnak, mivel az elmúlt időszakban olyan bűncselekményre “bátorító” cikkek jelentek meg a Brazil sajtó hasábjain, miszerint az erdő tüzek meggyújtásával kell bizonyítaniuk a helyi földműveseknek, hogy dolgozni akarnak. Így esetlegesen feltételezhető, hogy nem csak a rendkívüli hőség és emberi felelőtlenség, hanem szándékos károkozás áll a háttérben. De a kár már bekövetkezett az őserdőben, annak élővilágában a helyi közösségében és tágabban az egész világra tekintve.

A helyi közösségek, minden  erejüket bevetve oltják az erdőtüzet. Kérdés, hogy vajon meg tudják e állítani és ha igen, akkor milyen esetleges maradandó károk lesznek? Visszafordíthatóak-e az ökológiai károsodások?

Jelenleg is több gócban ég az Amazonas erdeje, mely nem egy területre korlátozódik. Tudom közülünk is sokan vállalnánk személyesen is szerepet, hogy valamilyen mód segíthessünk, de sajnos nem mindenki engedheti meg, hogy a helyszínre utazzon és aktívan bele vesse magát a munkába. Ezért alapítványunk  arra az elhatározásra jutott, hogy híd legyen ebben a segítségben, és olyan helyi közösségeket támogassunk a nehéz helyzetben, akik aktív részt vállalnak ennek a vésznek a megakadályozásában, tovább terjedésében és majdani helyreállításában. Keresztényként nekünk is felelősségünk van abban hogy helytálljunk és segítsünk, ki amivel tud.

Ezért kérünk mindenkit, hogy lehetőségéhez mérten támogassa őket!

Biztosítjuk, hogy anyagi támogatásukat 100%-ban és személyesen felvett kapcsolaton keresztül juttatjuk el egy helyi segítő közösségeknek.

A következő számlaszámra  várjuk anyagi segítségnyújtásukat, a közleményben kérjük, tüntessék fel az “AMAZONAS” szót:

Magyarországról: 18203071-06025293-40010017

DONATE PayPal-al, az alábbi linkre kattintva:

 

EGY VILÁG – EGY OTTHON; ONE WORLD – ONE HOME

Új projektünket azzal a célkitűzéssel indítottuk útnak, hogy olyan erős értékeket képviselő, környezettudatos generációt neveljünk ki, akik fontosnak tartják a földünk élhető, fenntartható folyamatait  erősíteni, például: szelektív hulladékgazdálkodás; ÖKO gazdálkodás; megújuló erőforrások alkalmazása, új, természetes energiák felkutatása és alkalmazása napjainkban; az élővilág és veszélyeztetett állatok védelme; klímaváltozás lassítása, megállítása. Mindezt lokális és globális szinten egyaránt, tudatos, elhatározott, egységes és közös összefogásban . Mindezt hogyan kívánjuk elérni? Tematikus képzésekkel, környezettudatos táborokkal, melyeken szakképzett kutatóktól, tanároktól és előadóktól sajátíthatja el az ifjabb generáció a környezettudatos életvitelt és a filantróp támogató hozzáállást, hogy azt konkrétan alkalmazni tudják saját életterükben, környezetükben és otthonaikban egyaránt. Felelősséget vállalva annak továbbadására. Továbbá, hogy aktívan részt vállaljanak környezettudatos szervezetek munkáiban.

 

Ezen projektünk meghatározó alapja, hogy más alapítványokkal  és szervezetekkel – akik a Föld lakosainak jólétét és környezetünk élhetőségének megőrzését tűzték ki célul – együttműködve tudjuk ezt megvalósítani.

Ezáltal  fő céljaink közzé tartozik, hogy olyan alapot képezzünk, melyre alapítványok, egyesületek és közösségek, egyének egyaránt pályázhassanak. Az összefogásban sorsfordító erő van.  Mert egy világunk van és egy otthonunk, ez a gyönyörű kék planéta. Őrizzük meg együtt a jövő generációinak, nem mindegy miként adjuk azt tovább, Istenadta otthonunk ez!

Munkánkat itt támogathatja:

Magyarországról: 18203071-06025293-40010017

DONATE PayPal-al, az alábbi linkre kattintva:

 

 

Hit és cselekedet az ígérgetés fényében

Hit és cselekedet!

Sokat gondolkodtam az elmúlt időszakban, hogy megírjam ezt a cikket, melyet most elétek tárok, hisz oly sokan vehetjük azt magunkra, ezért már rögtön meg is válaszolnám azt a tényt kritikusaimnak, hogy kinek és kiről is írtam ezt a cikket, melyet nagy magyar humoristánk Hofi Géza szavaival élve fejeznék ki: „Akinek nem inge ne vegye magára, de akinek inge gyorsan öltözködjön fel”.

A hit kontra cselekedetek témát oly sokan tárgyalták, meghányták, megvetették és sok bölcselkedés született róla, hogy az emberek minduntalan elvesznek ennek tárgyalása és vizsgálata közben. Ergo: Ezért írásomat ne egy mindent részleteiben feltáró oknyomozó cikket olvassátok, mely kifejti, majd leszögezi a végső igazságot ezzel kapcsolatban. Hisz, ahogy már fentebb is írtam sokan próbálkoztak e téma kifejtésével, de minduntalan egyik, vagy másik oldalra hajlanak. Ezért mindezt most az ígéreteink szemszögéből fogom megnézni a teljesség igénye nélkül úgy, ahogy most ezt nekem megmutatta az Élő Isten.

 

Mi is a hit Isten szerint?!

Istennek erről igen egyértelmű és tiszta válasza van, melyet a zsidókhoz írt levél tizenegyedik része taglal. Magát a fejezetet, nem másolom ki, de szeretettel ajánlom azt mindenki figyelmébe. Ebből most kifejezetten a hit Istentől jövő definícióját emelem ki, mely a következő:

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)

Ez az, a „nem látható dolog”, melyben a hithősök, atyáink, elődeink bíztak, sőt meg voltak győződve arról, hogy az/azok léteznek. Tehát a hit alapja a bizalom és a meggyőződés.

Önmagában a meggyőződés, csak meddő cselekedethez vezet és a bizalom is önmagában langyos keresztyénné tehet, olyan farizeusi szívet eredményez, mely csak beszél és ígér, de valós történések nincsenek mögöttük, vagy ha vannak is, azok nem Istentől jövők és nem neki tetszőek. Olyanok, akár a Sátáné, mert a szó rossz értelmében ő a legnagyobb hívő, mert nem csak hisz, de bizonyos abban, hogy él a Hatalmas Teremtő és szerető Isten. De akkor mi hibázik az ő hitében, mi hiányzik az ilyesfajta hitből? A bizalom! Mert, ha a meggyőződés nem párosul bizalommal, akkor a szív, ahogy már írtam is, gonosszá válik és csakis istenellenes cselekedeteket szül, ami távol tart Tőle (az Atyától) és minden, ami távol tart minket az Élő Istentől az bűn, és bűn örök halált eredményez.

Így hát bárki mondhatja: én hívő vagyok, én hiszek. De tegyünk fel a kérdést, amikor ilyen kijelentéseket teszünk. Milyen is a mi hitünk? Miben gyökerezik, honnan fakad, miként mutatkozik az meg? Kell-e, hogy megmutatkozzon?

 

A nem látható dolgok

Tehát a bizalom és a meggyőződés a hit genomja, mely magába zárja a világmindenség, „a nem látható dolgok” alapjának, forrását és esszenciáját, mely nem más, mint az Élő Isten, a Jézus Krisztus, Őróla beszél itt a Biblia. Ezt érthetőbben Isten a következőképpen fejti ki számunkra a Korinthusiakhoz írt első levél második részének kilencedik vesében:

Hanem hirdetjük, amint meg van írva: “Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)

Ő az, akibe vetették elődeink bizalmukat, Ő az, akibe vetették meggyőződésüket. Mert ez volt erős hitük alapja. A hit, melyben aktív volt bizalmuk és az Isten szerinti tettekre ösztönző meggyőződés inspirálta cselekedeteiket. Hangemberek voltak-e Ők? Ígérgettek-e ők? Ígérgetett-e olyat Isten számukra, melyet nem teljesített ki életükre nézve. Nem! Miért? „…Mert nem beszédben áll az Isten országa…” hanem erőben. Mert erő volt mind a kettő mögött és nem pedig erőlködés. Ráadásul Isten a megtestesült erő. Mi tehát az erőlködés és az erő között a különbség? Az erőlködés mögött csak az emberi ész és logika van, mely szavakban nyilvánul meg, mely mögött nincs ott a szív. Az erőben pedig a szív és ész egyesülve Istenre alapoz. Isten pedig Önmaga a megtestesült erő, ahogy már azt fentebb is írtam. Ő, aki az erőtlent erőssé teszi, Ő az, aki megalapozta a világmindenséget és fenntartja azt minden részében, mikro és makroszinten, látható és láthatatlan szinten egyaránt. Ezért dicsérjük Őt dicséreteinkben így: „Erő van Te bennenned, Élet van Te benned…” Igen ez így van! Isten ereje az Élet, az Őrök Élet, azaz élet, melyet a feltámadt Krisztusban nyertünk el az Atya Istennel közösségre.

 

Cselekedet

Mi a cselekedet? A cselekvés az emberi természet alapvető tulajdonsága, lelki genetikánk alapvető jellemvonása. Mindezt Isten helyezte belénk, mert Ő a saját hasonlatosságára teremtett bennünket, nem kinézetre, hanem jellemre, de mint ahogy minden más egyéb – Isten által belénk kódolt – isteni vonást, ezt is megrontotta a bűn. Ergo: A cselekedet iránya és célja az, mely megváltozott lelki genomunkban a bűn romboló megjelenése óta.

 

Isten a tökéletes cselekvő

 

Az atya Istent, mint aktív cselekvőt láthatjuk. Már a teremtés óta megfigyelhetjük az Ő aktivitását, mely persze nem lineáris. Az Ő cselekedeteinek nem csak iránya van, hanem célja és ahogy láthatjuk ereje is. Mindent céllal teremtett. Hogy benne és általa kiteljesedve lehessünk vele a tökéletességben, abban a tökéletességben, mely cselekedeteit, tetteit is jellemzi, mint tökéletes cselekvőt. Ezt, ahogy már említettem, a teremtésében is  felfedezhetjük: „…És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (Mózes 1,31) (Természetesen az egész teremtéstörténetet elolvasva láthatjuk, hogy minden szakaszban örvendezett Isten teremtésének tökéletességében.) De ha ez nem lenne elég, tekintsünk önmagunk biológiai és spirituális felépítésébe. Bizonyos, hogy nem az évmilliók eredménye ez a csoda, hanem Isten tökéletes cselekvő erejének alkotása. Ez az alkotó erő, teremtő erő, melyet mi is kaptunk tőle, ez az, amely cselekvésre ösztönöz, ez az, amely meggyógyítja tetteinket és eredeti irányába állítja azt. Meggyőződésinkben, Istenbevetett aktív bizalommal motiválja hitünk teljességét, Őbenne megalapozva azt. Tehát ez kell, hogy cselekvésünk középpontjában álljon. Ő kell, hogy cselekedeteinket, tetteinket, életünket és annak alkotó erejét is motiválja, mert ha nem, akkor megteszi helyette a bűn, mely csak léha és gonosz ígérgető tettekre sarkal.

 

Szavak helyet tettek

Sokan erre rögtön rávágják (mint védekező mechanizmus): De hát a tettek nem üdvözítenek. Igen a tettek önmagukban nem üdvözítenek, mert egyetlen jó cselekedet sem vihet be a mennyek országába, ami a közvetlen bizalmi kapcsolatot jelenti az Élő Istennel, mely a mi eredeti helyzetünk Ővele. A lusta és ígérgető keresztyén reakciója ez. Természetesen a puszta cselekvésnél többre lesz szükség. Egy dolog azt mondani, hogy megmászom a Csomolungmát (Mount everest), ha nem teszünk érte, nem fejtjük ki azt a cselekvő erőt, melyet Isten belénk plántált az Ő dicsőségére. Íme, néhány fontos dolog, melyet én is akkor tanultam meg, amikor elkezdtem tenni:

  • Tölts időt Istennel.
  • Vedd el tőle azt, amit Ő rád bízott.
  • Bízd Rá magad.
  • Kezdj el sáfárkodni, építsd Isten országát. (Tedd meg a tőled telhető legtöbbet, Isten a többit kiegészíti.)
  • Halld meg kritikusaid és épülj általa, de hagyd figyelmen kívül azt, ami eltántorít Isten neked kiszabott útjáról.
  • Építs, bátoríts, fedj és vezess másokat Istenhez. Ösztönözd őket az Atya dicséretére és hagyd, hogy érett keresztyének lehessenek. (Adj testvéreidnek lehetőségeket ajándékaik kiaknázására és a rájuk bízott dolgok megvalósítására. Ne korlátozd őket Isten útján, hanem aktívan segítsd.)
  • Adj dicséretet minden sikeredért.
  • Fohászkodj Istenhez. (Minden alkalommal, még a bukásaid során is.)
  • Keresd és lásd meg mindig az Ő akaratát. (Hétköznapi dolgokban és által, az Istennel valónapi kommunikációra való törekvés.)
  • Ne feledd! ISTENÉ MINDENÉRT A DICSŐSÉG!!!

Mindebből tehát az következik, hogy tetteink, cselekedeteink központjában az Élő Isten kell hogy álljon. Ő az, aki meghozza az egyensúlyt tettek és hit között, mert ha csak erre, vagy csak arra fogunk dőlni és az nem vezet jóra és csak ígérgető, hangember keresztyénné válunk, olyanokká, mint akik megígérik, hogy segítenek embertársaiknak, de nem teszik. Igen magunkra ismerhetünk. Igen, a kritikusoknak is írom, én is ilyen voltam. Tehát ne ígérj olyat, amit ne tennél meg. Ne ígérj adományt, ha nem adod azt meg Isten dicsőségére. Ha kigondolsz valamit, hogy mennyi jót tennél embertársaddal, duplázd azt meg, és áld érte Istent. Ő megfizet neked.

Te szoktál-e ígérgetni, vagy megcselekszed Atyád akaratát? Ki az, aki kiteljesíti Isten akaratát? Te milyen vagy?

„De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok, később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram – de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” (Máté 21,28-31)

Hiszed hogy képes vagy kimenni a Isten szőlőjébe, vagy meg is cselekszed azt? Ígérgetsz, és mentegetőzöl önigazultan, alátámasztva lusta, léha hangemberségedet, vigasztalva magadat, azzal, hogy Isten nem indított erre, vagy megcselekszed azt amire kért a te mennyei Atyád, még ha kényelmetlen is, vagy nincs hozzá kedved?

Önmagában megáll-e a hit cselekedetek nélkül, megáll-e a cselekedet hit nélkül?

Hiszel te Isten szavában? A fenti példa szerint az első fiú kényelmetlennek élezte, hogy megtegye azt, amire az Atya kérte, de mégis kiment. Megcselekedte azt amire az atya kérte, mert bízott benne, hitt benne, hogy Ő tudja, hogy mikor kell kimenni.

De elég ha csak hiszel? Mint ahogy a hitben lévő bizalom és meggyőződés sem választható el (persze vizsgálható külön, de akkor az már nem hit.) úgy a hit és az abból következő cselekedetek sem különíthetőek el oly élesen. Ha csak hitünk van, de nem mutatkoznak annak jelei, azaz nincsenek hitből fakadó cselekedeteink, akkor baj van az Istenbe vetett meggyőződésünkkel. Így hitünk nem teljes. Ez olyan, mintha egy fa genomjába belenyúlva kivennénk egy lényeges elemet, mely a fejlődést szabályozza. Lehet, hogy fa nőne ki az így kezelt magból, de milyen is lenne az? Sérült, korcs, célját tévesztett. Illethetnénk még azt sok különös  jelzővel, de, ami tény az tény.

Ilyennek a mi ígérgetésünk termései is: sérült, korcs, célját tévesztett, sőt önigazult. Önigazult azért, mert elkorcsosult hitünk nem cselekszik, mert nem bízik és nincs meggyőződése.

Hogy találjunk megoldást, ha ezt felfedeztünk magunkban?

 

Tegyünk fel kérdéseket önmagunknak Isten igéjének fényében:

  • Ismerem Isten rám vonatkozó tervét?
  • Merek-e reagálni Isten kéréseire? (Lásd Ábrahám áldozatát?)
  • Cselekszem, vagy kifogásokat keresek? ( Pl. Ha testvéred kér, vagy szükségben szenved, vagy szükségben szenvedőknek kér, meglátod e Isten kérését, vagy elhiteted magad azzal, hogy: „Engem nem indított az Úr”; „Megfeledkeztem róla.” vagy „Nincs lehetőségem segíteni.” stb.)

Milyen dolog is lett volna, ha Noé azt mondja: – Bocs Uram ízületi gyulladásom van, ma nem tudok bárkát építeni, de holnap, ha adsz fájdalom csillapító krémet és elmehetek egy masszázs és wellness központba, akkor talán megteszem, ha el nem felejtem. De amúgy is a lelkiismeretem nem vezetett, így biztos nem is te kéred és csak azt akarod, hogy vágjam ki az értékes fáimat, amit nagy erővel ültettem, ja amúgy meg emiatt van az ízületi gyulladásom is…

Még egyszer hangsúlyozom, aknázzuk ki az Teremtő Isten által belénk plántált teremtő és cselekvő erőt az Ő dicsőségére, és ha nehéz is Isten kérése, hozzunk áldozatot. Legyen cselekvő, teremtő hitünk, olyan amilyennek a mi Atyánk szánta azt.

Sokáig azzal kínlódtam, hogy nem mertem megtenni azt, amire Isten hívott, mert sokan elutasítottak, vagy azt mondták, hogy nem vagyok alkalmas lelkésznek, evangélistának, tanítónak. Természetesen ez így van. Én egy alkalmatlan ember voltam, mindaddig, míg azt, elhittem amit rólam emberek mondtak és nem bíztam Istenben. Így csak ígérgettem a hatalmas Atyának, hogy majd meg teszem, majd hirdetem igéd, ha ez, vagy az megadatik, vagy el nem felejtem…stb. De ma már inspirál, hogy Isten Dicsőségére élhetek, minden hibámmal és esendőségemmel együtt, mert Ő képes meggyógyítani abból, amit felismertem és abból is, amit még nem látok önmagamban. Ez mindannyiunkra igaz. Ezért ne ígérgessünk embertársainknak, sőt Istennek sem, mert akkor hitünk halott.

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?  Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.  Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: “Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és “Isten barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,13-26)

Áldjad tehát az Urat jótéteményeiért, hogy példát adott nekünk Ábrahámon és Ráhábon keresztül is és a ma élő szenteken keresztül is, hogy világos legyen előttünk az Ő cselekvő szeretete, mely kegyelem és hit által a miénk.

És ne feledd!

Tedd meg, ami tőled telik és Isten megtoldja a hiányzó részt.

Írta:

Chev. Varga Miklós

A Húsvét hétfői locsolkodás margójára

A „jó illatba csomagolt” Evangélium.

Az ünnepek megtartását, a népi hagyományokat, és azok gyakorlását sok kritika éri a keresztyének részéről. Ilyeneket hallani: „Karácsonykor én nem állítok karácsonyfát”, „Húsvétkor én nem veszek nyuszit a gyereknek”, és „én nem megyek locsolkodni, mert ezek pogány hagyományok”, – és így folytathatnám vég nélkül. Aktuális a téma, és mivelhogy ma Húsvét hétfő van, elmegyek a fiammal, és meglocsolom a kis unokámat, Lizát, és az édesanyját, a drága menyemet is, meg aztán majd meglátom, Isten hová küld el még? A kérdés az, hogy a locsoláskor, ahová elmegyek, elviszem e a parfümmel együtt „Krisztus jó illatát”? Van e a meglátogatottak felé üzenetem? Mert ahová én elmegyek, ott a népszokás mellé, elviszem az Örömhírt is! Mert minden alkalmat kihasználok arra, hogy megnyerjek minél több lelket, a Krisztusnak. Igyekszem, hogy a „zsidónak zsidó legyek, a görögnek görög”, a „pogánynak pogány”, és ha kell, a locsolókat váróknak, a parfümmel együtt elviszem az Evangéliumot. Mert kedveseim, “én mindenkinek adósa vagyok” Isten Jó Hírével, ezért valamikor eldöntöttem , hogy „kész vagyok mindenkinek mindenné lenni” csakhogy megnyerjem őket az Úrnak. Eszembe jut, amikor Pál apostol, végigcsinálta a Törvényből, a „megtisztulást”, „megkopaszítván” magát, csakhogy megnyerje a zsidókat az Úrnak. Kész vagyok e arra,hogy „lekopaszítsam” magam? Kész vagyok e a parfümmel együtt elvinni az Evangéliumot? Vagy ez nekem snassz? Vagy félek az ítélkező keresztyén szájaktól? Hálát adok az Úrnak, hogy megtanított arra, hogy ne csak a “köpködésekre” legyek rezisztens, hanem az “emberi dicséretekre” is.
Szóval visszatérve a témára, kedveseim, a probléma nem a locsolkodás, hanem az, hogy mi motivál arra, hogy: ELMENJEK? Megüresítvén magamat, szolgai formát felvéve, nem tekintem „zsákmánynak azt, hogy én már keresztyén vagyok”, hogy én már “megvilágosodtam”. Remélem le tudtam írni, ami a szívemben volt. Áldott napot.

Írta: Molnár Miklós

Tűzvész pusztít a Notre Dame-ban

„Uram, nézd, milyen gyönyörűek ezek a kövek, és milyen csodálatosak ezek az épületek!”

A tegnapi hírekben, élőben számoltak be a Notre Dame pusztulásáról. Az egész világ szomorúan, és részvéttel vette tudomásul, hogy a világörökség egy csodálatos, emberkéz alkotta emléke, az egész Föld szeme láttára pusztul el. Bizony ez katasztrófa, és sokan nem értik meg, hogyan engedheti meg Isten az ilyen történéseket, nevezetesen, hogy egy gyönyörű műemlék, – egy „Isten háza”- elpusztuljon? Azt mondják, hogy a keresztyénség egy hatalmas szimbóluma pusztult el. A megrendült világ összefogott, és részvétnyilvánításaik mellett, sok európai ország ígéretet tett, hogy anyagilag is részt vállalnak az újjáépítésben. Az esemény valóban szomorú, és én is elgondolkodtam, hogy történhetett meg ilyen katasztrófa?

Felmerült kérdésemre, mintha az Úr így válaszolt volna:

„Gyermekem, emlékszel, hogy földi ittlétemkor, a peszach (húsvét) közeledtével, amikor bementem Jeruzsálemben a Templomba, mit találtam ott? Pénzéhes kereskedőket a portékáikkal, ökröket, juhokat, pénzváltókat, üzletelni, és eközben, Atyám házát a pénzszerzésetek, üzleteléseitek helyszínévé tettétek. Az eltelt 2 évezred óta sem történt változás, és ezt akkor sem, és most sem tűröm!”

Gyászol az egész világ, sajnálván egy épület pusztulását, miközben naponta 100 ezrek halnak meg nyomorúságos körülmények között, Jézus Krisztus nélkül! Jónás könyve 4 fejezete jut eszembe: “te sajnálod az uborkabokrot,… Én pedig szánom a milliókat, akik Rólam nem is tudva halnak meg!”

Azon is el kellene gondolkodnunk, hogy nyugaton, a keresztyén templomok folyamatosan ürülnek, sőt megdöbbentő hírek láttak napvilágot, mégpedig hogy emberkézzel le is rombolnak templomokat, mert nincs, AKI MEGTÖLTSE AZOKAT!? Nem e azért, hogy összegyűljünk, és imádjuk az Urat? Vajon a templom nem  e az emberért van, és nem fordítva? Mit is érnek az épületek, ha azok mára, már nem töltik be azt a célt, amiért épültek? Isten nem gyönyörködik abban, hogy a templomok, gyülekezeti házak folyamatosan üresednek, eközben azokat milliókért múzeumoknak, – szinte „bálványként” tartják fenn? Vajon hányan mennek be, az URAT KERESNI? Az Úr Jézus szavai jutnak eszembe, amikor „Jézus már kifelé ment a Templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester! Nézd, milyen gyönyörűek ezek a kövek, és milyen csodálatosak ezek az épületek!” Mk.13:1 Jézus válasza megdöbbentő: “Nem marad itt kő kövön, mert mindent lerombolnak majd.” – szerintem a tanítványok akkor még ezt a kijelentést nem vették komolyan.

Kedveseim! Isten temploma mi vagyunk, hisz Ő azt mondta, hogy Ő nem lakik emberi kéz alkotta épületekben, – sőt az Írás világosan kimondja: „Nem tudjátok, hogy TI ISTEN TEMPLOMA VAGYTOK, és Isten Szelleme lakik bennetek?” I.Kor.3:16. Minden emberi kéz alkotta dolog egyszer elpusztul, ezt tudomásul kell vennünk! Isten most, a „Nagyhéten” is, a legfontosabbra irányítja a figyelmünket, mégpedig amikor azt válaszolja a farizeusoknak, hogy: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt fölállítom.” Ján.2:19. Isten, és az Atya legcsodálatosabb „templomát” az Ő saját Fiát, – Akiben lakozott itt a földi élete alatt – megengedte, hogy lerombolják! Miérettünk tette! DE HÁLA NÉKI, Ő HÁROM NAP ALATT FELÉPÍTETTE! Ma pedig Isten temploma MI VAGYUNK! (MM.2019.04.16)

A cikket írta: Molnár  Miklós

Jézus második eljövetele a DC Comics szerint… Tudatos lejáratás?!

Ha eddig valakinek kétségei lettek volna afelől, hogy a DC képregények sehol nincsenek a Marvel univerzumához képest, akkor most itt az ideje a megvilágosodásnak. A céghez tartozó Vertigo Comics kínjában Jézus Krisztusból csinált szuperhőst, ami akár jó is lehetne, de nem az. A DC Comicsnak sikerült a földbe döngölni Jézust, ami a haladó nyugati világban biztosan menő dolognak számít, Allahhal azonban a Charlie Hebdo óta nem igazán merik megcsinálni. A képregény valószínűleg népszerű lesz a mindenre (kivéve a konzervatív, keresztény értékekre) nyitott, haladó fiatalok körében.

“Jézus második eljövetele a DC Comics szerint… Tudatos lejáratás?!” bővebben

Érzed már az erőt?

Érzed már az erőt?

A jóga erősíti az immunrendszert…!???

Aki valamit is konyít a jógához és megtapasztalta azt az eredeti környezetében, hazájában, az tudja, hogy minden formája, típusa nem arról szól, amit itt nyugaton, vagy egyes jóga szervezetek, guruk tanítanak. Azaz: Nem az egészséges életmód, egészséges élet a célja! A cél, irányzattól függően, egy “felsőbbrendűnek” mondott szellemmel/ekkel, félistennel/ekkel, istennel/ekkel, energiával/kal való kapcsolat, egyesülés. Ebből kifolyólag semmi előnyös haszna nincs, ha nem számoljuk azt a minimális testmozgást. Így mondhatnánk, hogy van hatása az immunrendszerre. De kb. annyi hatása van, mint a tornának, vagy egyéb sportnak. A jógáról minden értelmes, gondolkodó ember tudja, hogy nem sport és nem az egészség megőrzősét szolgálja. Maximum rövidtávon jó közérzetet vagy közösségi élményt ad. Majd többet vesz el, ha komolyan csinálja valaki. Mert amúgy bohóckodás, vagy megtévesztés az egész. Komoly gyakorlói mentális, pszichés sérülést fognak szenvedni, mely a fentebb említett jóga valódi céljaihoz való kapcsolódás következménye. A jógát nem lehet csak a torna kedvéért, vagy vélt egészségügyi előny kedvéért csinálni, gyakorolni. Ez olyan, mint a dohányzás. Nincs olyan, hogy dohányozgatok és azt mondom nem vagyok dohányos. Ráadásul a kitartó dohányos több bajt okoz magának, másoknak, mint amennyit nyer vele. Ilyen a jóga is. Alkalmanként meg minek gyakorolni!? Semmi haszna nincs, semmilyen nézőpontból sem. Mindezeket, mint ex. hindu mondom. Aki látta, tapasztalta. Egyedül az Élő Isten az, aki kimenthet ebből és valódi gyógyulást hozhat testnek (immunrendszernek), léleknek, szellemnek. Áldott, Békés, ÚJ értelemmel telt, boldog esztendőt kívánok a jövő évre!

 

NE LÉGY TÖK!

Tarts anti halloweent

Néhány szó a HALLOWEEN ünnepléséről OLVASSÁTOK EL!!!!

Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a halloween (helovin) divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?!

Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték.
Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.

Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése” érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepének nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította.
(Mindenszentek – all hallows. Az azt megelőző este pedig az „all hallows evening”. Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: halloween.)
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között.

Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák…
A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb.
Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve.

Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre” gyermekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében megölik.

Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.

Keresztyén családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.

A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.

A Biblia egyértelmüen jelzi, hogy az ilyen praktikák ’az utolsó idökben’ mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba: Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat – adott esetben még hívő testvéreinket is – az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak.

Chev. Varga Miklós