Cikkek

Az elértéktelenedő „igen”

Az elértéktelenedő „igen”…

Megbízhatóság, az adott szó fontossága. Szavatartónak lenni, vagy sem?

„Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy igen, igen, vagy nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” (Máté 5:37)

Az utóbbi napokban érdekes dologra lettem figyelmes, mégpedig arra, hogy több keresztyén ismerős adott szavát nem tartotta be, illetve egyesek arra panaszkodtak, hogy megbeszélt, megígért és leegyeztetett programok felborultak azért, mert emberek nem tartották meg adott szavukat. Nem tudom, mások hogyan is vannak ezzel, de én úgy látom, hogy a kimondott „igenek” mára egyre inkább elértéktelenednek. Mostanában több ígérvényünket, kötelezettségünket nem tudtuk tartani, mert testvérek visszavonták adott szavukat. Túlmenően azon, hogy ez roppant kellemetlen, és a dominóelv alapján több ember programjait felborították, kimondottan rossz bizonyság volt a világ felé. Jézus fontosságot tulajdonít a szava tartásnak, és a szavahihetőségnek, nem hiába említi meg ezt a Mt. 5. fejezetében, sőt Jakab apostol megismételve Jézus intő szavait, „Amikor „igen”-t mondotok, az legyen valóban „igen”. Ha pedig „nem”-et, az legyen valóban „nem”! Különben ítélet alá kerülhettek.” Jak.5:12 (EFO).

Érdemes elolvasni Jézus szavait a Máté 21:28-31 verseit is, ahol szintén a nem, és az igen ígérvényekről esik szó.
Ugyanakkor meg kell tanulnunk „nemet” is mondani akkor, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem tudjuk teljesíteni ígérvényünket. Embereknek „tetszeni akarásból” sohasem mondjunk felelőtlenül „igent”, hanem vállaljuk fel a „nemet”. Aztán a felelősségre vonáskor jön a kimagyarázkodás, és a presztízsvesztés elkerülése érdekében előjöhetnek még a „füllentések”, illetve a szükségszerű, vagy úgynevezett „kegyes hazugságok” is. Természetesen előfordulhat a „vis maior” esete, amikor előre nem látott kényszerítő körülmény, vagy elháríthatatlan akadály, meggátolja az embert, valamely kötelezettsége elvégzésében, nem erre gondolok.
A Szentírásban Péter apostol is ír arról, hogy „isteni természet” részeseivé lettünk. Idézném: „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, Aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott. Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által ISTENI TERMÉSZET RÉSZESEIVÉ legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” II.Pét.13-14. Ha az ÚR megajándékozott mindennel ennek sikeres kivitelezéséhez, akkor miért is nem vagyunk képesek a „szava tartásra”? Ha Isten így tartaná meg ígéreteit, akkor mi mindannyian elvesztünk volna. Úgy gondolom, hogy minekünk „Krisztus-követőknek” fontos jellemzőnk kell, hogy legyen a „megbízhatóság”.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat