A Húsvét hétfői locsolkodás margójára

A „jó illatba csomagolt” Evangélium.

Az ünnepek megtartását, a népi hagyományokat, és azok gyakorlását sok kritika éri a keresztyének részéről. Ilyeneket hallani: „Karácsonykor én nem állítok karácsonyfát”, „Húsvétkor én nem veszek nyuszit a gyereknek”, és „én nem megyek locsolkodni, mert ezek pogány hagyományok”, – és így folytathatnám vég nélkül. Aktuális a téma, és mivelhogy ma Húsvét hétfő van, elmegyek a fiammal, és meglocsolom a kis unokámat, Lizát, és az édesanyját, a drága menyemet is, meg aztán majd meglátom, Isten hová küld el még? A kérdés az, hogy a locsoláskor, ahová elmegyek, elviszem e a parfümmel együtt „Krisztus jó illatát”? Van e a meglátogatottak felé üzenetem? Mert ahová én elmegyek, ott a népszokás mellé, elviszem az Örömhírt is! Mert minden alkalmat kihasználok arra, hogy megnyerjek minél több lelket, a Krisztusnak. Igyekszem, hogy a „zsidónak zsidó legyek, a görögnek görög”, a „pogánynak pogány”, és ha kell, a locsolókat váróknak, a parfümmel együtt elviszem az Evangéliumot. Mert kedveseim, “én mindenkinek adósa vagyok” Isten Jó Hírével, ezért valamikor eldöntöttem , hogy „kész vagyok mindenkinek mindenné lenni” csakhogy megnyerjem őket az Úrnak. Eszembe jut, amikor Pál apostol, végigcsinálta a Törvényből, a „megtisztulást”, „megkopaszítván” magát, csakhogy megnyerje a zsidókat az Úrnak. Kész vagyok e arra,hogy „lekopaszítsam” magam? Kész vagyok e a parfümmel együtt elvinni az Evangéliumot? Vagy ez nekem snassz? Vagy félek az ítélkező keresztyén szájaktól? Hálát adok az Úrnak, hogy megtanított arra, hogy ne csak a “köpködésekre” legyek rezisztens, hanem az “emberi dicséretekre” is.
Szóval visszatérve a témára, kedveseim, a probléma nem a locsolkodás, hanem az, hogy mi motivál arra, hogy: ELMENJEK? Megüresítvén magamat, szolgai formát felvéve, nem tekintem „zsákmánynak azt, hogy én már keresztyén vagyok”, hogy én már “megvilágosodtam”. Remélem le tudtam írni, ami a szívemben volt. Áldott napot.

Írta: Molnár Miklós