Sounds of God Ministries – Mire való a böjt? (Márk 2,18-22)

Márk 2,18-22

János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: “Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?” Jézus ezt mondta nekik: “Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”

A böjtöt általában az emberek mindig valami cél érdekében végzik, legyen az akár engesztelés vagy épp valami más lelki cél. Ezt a fajta hozzáállást nem tartom helyesnek. Számomra itt elsőként az fogalmazódik meg, hogy ha az ember böjtöl is, ne önös érdekből tegye azt. Egyedül egy érdek motiválhatja a böjtölőt. Ez pedig az, hogy minden idő, amit főzéssel, tálalással, vagy főként az evéssel tölthetnénk, azt minden esetben az Úrral töltsük. Akkoriban Jézus testben jelen volt a tanítványok között. Ott volt mellettük, közöttük mozgott és tevékenykedett. Amíg együtt voltak addig örültek egymásnak. Maga Jézus mondja: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Jézus Isten fia, maga az ige. Ő benne lett teljessé az Újszövetség számunkra, számomra. Részemre azért lehet fontos a böjt, mert én hajlamos vagyok arra, hogy az élet nehéz dolgai miatt megfeledkezzek az Úrral való napi kapcsolattartásról. Tehát a böjt egy jó alkalom lehet nekem (nekünk), hogy mélyebben tudjak időt tölteni a Názáreti Jézus Krisztussal.

Sounds of God Ministries – Van remény… (Márk 2,13-17)

Márk 2,13-17

Jézus itt hívja el Lévit, aki foglalkozását illetően vámszedő volt, egyben a rómaiak hűbérese. Tudniillik, hogy a zsidó nép alantas és kivetett emberként tekintett az ilyen és ehhez hasonló foglalkozásúakra. Sokszor kiszűrték a szúnyogot, a gerendát pedig lenyelték. Vajon milyen eséllyel indulhattam volna akkoriban a zsidók között? Hála Istennek Jézus Krisztuson keresztül nekem is megváltásom lehet. Lelki szemeimmel látom, ahogy Jézus megy az úton, mögötte a nagy tömeg, majd egyszer rátekint Lévire és azt mondja neki, kövess engem. Mire is hívja itt Jézus? Úgy látom nem egy piknikre, vagy nem éppen egy beszélgetésre, hanem valami másra – követésre. Akkoriban, ha valaki mélyebb ismerete szeretett volna szert tenni, akkor egy rabbihoz csatlakozott így sajátíthatta el egy életen keresztül az Istenről szóló ismeretet. De itt nem a tanítvány fordul a rabbihoz, hanem a rabbi, azaz Jézus fordul oda Lévihez. És hívja el a tanítványok sorába, megmutatva mindenkinek, hogy még a legbűnösebb és legkivetettebb embereknek is van lehetőségük. Köszönöm, hogy elhívtál Istenem.

Hit és cselekedet az ígérgetés fényében

Hit és cselekedet!

Sokat gondolkodtam az elmúlt időszakban, hogy megírjam ezt a cikket, melyet most elétek tárok, hisz oly sokan vehetjük azt magunkra, ezért már rögtön meg is válaszolnám azt a tényt kritikusaimnak, hogy kinek és kiről is írtam ezt a cikket, melyet nagy magyar humoristánk Hofi Géza szavaival élve fejeznék ki: „Akinek nem inge ne vegye magára, de akinek inge gyorsan öltözködjön fel”.

A hit kontra cselekedetek témát oly sokan tárgyalták, meghányták, megvetették és sok bölcselkedés született róla, hogy az emberek minduntalan elvesznek ennek tárgyalása és vizsgálata közben. Ergo: Ezért írásomat ne egy mindent részleteiben feltáró oknyomozó cikket olvassátok, mely kifejti, majd leszögezi a végső igazságot ezzel kapcsolatban. Hisz, ahogy már fentebb is írtam sokan próbálkoztak e téma kifejtésével, de minduntalan egyik, vagy másik oldalra hajlanak. Ezért mindezt most az ígéreteink szemszögéből fogom megnézni a teljesség igénye nélkül úgy, ahogy most ezt nekem megmutatta az Élő Isten.

 

Mi is a hit Isten szerint?!

Istennek erről igen egyértelmű és tiszta válasza van, melyet a zsidókhoz írt levél tizenegyedik része taglal. Magát a fejezetet, nem másolom ki, de szeretettel ajánlom azt mindenki figyelmébe. Ebből most kifejezetten a hit Istentől jövő definícióját emelem ki, mely a következő:

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)

Ez az, a „nem látható dolog”, melyben a hithősök, atyáink, elődeink bíztak, sőt meg voltak győződve arról, hogy az/azok léteznek. Tehát a hit alapja a bizalom és a meggyőződés.

Önmagában a meggyőződés, csak meddő cselekedethez vezet és a bizalom is önmagában langyos keresztyénné tehet, olyan farizeusi szívet eredményez, mely csak beszél és ígér, de valós történések nincsenek mögöttük, vagy ha vannak is, azok nem Istentől jövők és nem neki tetszőek. Olyanok, akár a Sátáné, mert a szó rossz értelmében ő a legnagyobb hívő, mert nem csak hisz, de bizonyos abban, hogy él a Hatalmas Teremtő és szerető Isten. De akkor mi hibázik az ő hitében, mi hiányzik az ilyesfajta hitből? A bizalom! Mert, ha a meggyőződés nem párosul bizalommal, akkor a szív, ahogy már írtam is, gonosszá válik és csakis istenellenes cselekedeteket szül, ami távol tart Tőle (az Atyától) és minden, ami távol tart minket az Élő Istentől az bűn, és bűn örök halált eredményez.

Így hát bárki mondhatja: én hívő vagyok, én hiszek. De tegyünk fel a kérdést, amikor ilyen kijelentéseket teszünk. Milyen is a mi hitünk? Miben gyökerezik, honnan fakad, miként mutatkozik az meg? Kell-e, hogy megmutatkozzon?

 

A nem látható dolgok

Tehát a bizalom és a meggyőződés a hit genomja, mely magába zárja a világmindenség, „a nem látható dolgok” alapjának, forrását és esszenciáját, mely nem más, mint az Élő Isten, a Jézus Krisztus, Őróla beszél itt a Biblia. Ezt érthetőbben Isten a következőképpen fejti ki számunkra a Korinthusiakhoz írt első levél második részének kilencedik vesében:

Hanem hirdetjük, amint meg van írva: “Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)

Ő az, akibe vetették elődeink bizalmukat, Ő az, akibe vetették meggyőződésüket. Mert ez volt erős hitük alapja. A hit, melyben aktív volt bizalmuk és az Isten szerinti tettekre ösztönző meggyőződés inspirálta cselekedeteiket. Hangemberek voltak-e Ők? Ígérgettek-e ők? Ígérgetett-e olyat Isten számukra, melyet nem teljesített ki életükre nézve. Nem! Miért? „…Mert nem beszédben áll az Isten országa…” hanem erőben. Mert erő volt mind a kettő mögött és nem pedig erőlködés. Ráadásul Isten a megtestesült erő. Mi tehát az erőlködés és az erő között a különbség? Az erőlködés mögött csak az emberi ész és logika van, mely szavakban nyilvánul meg, mely mögött nincs ott a szív. Az erőben pedig a szív és ész egyesülve Istenre alapoz. Isten pedig Önmaga a megtestesült erő, ahogy már azt fentebb is írtam. Ő, aki az erőtlent erőssé teszi, Ő az, aki megalapozta a világmindenséget és fenntartja azt minden részében, mikro és makroszinten, látható és láthatatlan szinten egyaránt. Ezért dicsérjük Őt dicséreteinkben így: „Erő van Te bennenned, Élet van Te benned…” Igen ez így van! Isten ereje az Élet, az Őrök Élet, azaz élet, melyet a feltámadt Krisztusban nyertünk el az Atya Istennel közösségre.

 

Cselekedet

Mi a cselekedet? A cselekvés az emberi természet alapvető tulajdonsága, lelki genetikánk alapvető jellemvonása. Mindezt Isten helyezte belénk, mert Ő a saját hasonlatosságára teremtett bennünket, nem kinézetre, hanem jellemre, de mint ahogy minden más egyéb – Isten által belénk kódolt – isteni vonást, ezt is megrontotta a bűn. Ergo: A cselekedet iránya és célja az, mely megváltozott lelki genomunkban a bűn romboló megjelenése óta.

 

Isten a tökéletes cselekvő

 

Az atya Istent, mint aktív cselekvőt láthatjuk. Már a teremtés óta megfigyelhetjük az Ő aktivitását, mely persze nem lineáris. Az Ő cselekedeteinek nem csak iránya van, hanem célja és ahogy láthatjuk ereje is. Mindent céllal teremtett. Hogy benne és általa kiteljesedve lehessünk vele a tökéletességben, abban a tökéletességben, mely cselekedeteit, tetteit is jellemzi, mint tökéletes cselekvőt. Ezt, ahogy már említettem, a teremtésében is  felfedezhetjük: „…És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (Mózes 1,31) (Természetesen az egész teremtéstörténetet elolvasva láthatjuk, hogy minden szakaszban örvendezett Isten teremtésének tökéletességében.) De ha ez nem lenne elég, tekintsünk önmagunk biológiai és spirituális felépítésébe. Bizonyos, hogy nem az évmilliók eredménye ez a csoda, hanem Isten tökéletes cselekvő erejének alkotása. Ez az alkotó erő, teremtő erő, melyet mi is kaptunk tőle, ez az, amely cselekvésre ösztönöz, ez az, amely meggyógyítja tetteinket és eredeti irányába állítja azt. Meggyőződésinkben, Istenbevetett aktív bizalommal motiválja hitünk teljességét, Őbenne megalapozva azt. Tehát ez kell, hogy cselekvésünk középpontjában álljon. Ő kell, hogy cselekedeteinket, tetteinket, életünket és annak alkotó erejét is motiválja, mert ha nem, akkor megteszi helyette a bűn, mely csak léha és gonosz ígérgető tettekre sarkal.

 

Szavak helyet tettek

Sokan erre rögtön rávágják (mint védekező mechanizmus): De hát a tettek nem üdvözítenek. Igen a tettek önmagukban nem üdvözítenek, mert egyetlen jó cselekedet sem vihet be a mennyek országába, ami a közvetlen bizalmi kapcsolatot jelenti az Élő Istennel, mely a mi eredeti helyzetünk Ővele. A lusta és ígérgető keresztyén reakciója ez. Természetesen a puszta cselekvésnél többre lesz szükség. Egy dolog azt mondani, hogy megmászom a Csomolungmát (Mount everest), ha nem teszünk érte, nem fejtjük ki azt a cselekvő erőt, melyet Isten belénk plántált az Ő dicsőségére. Íme, néhány fontos dolog, melyet én is akkor tanultam meg, amikor elkezdtem tenni:

  • Tölts időt Istennel.
  • Vedd el tőle azt, amit Ő rád bízott.
  • Bízd Rá magad.
  • Kezdj el sáfárkodni, építsd Isten országát. (Tedd meg a tőled telhető legtöbbet, Isten a többit kiegészíti.)
  • Halld meg kritikusaid és épülj általa, de hagyd figyelmen kívül azt, ami eltántorít Isten neked kiszabott útjáról.
  • Építs, bátoríts, fedj és vezess másokat Istenhez. Ösztönözd őket az Atya dicséretére és hagyd, hogy érett keresztyének lehessenek. (Adj testvéreidnek lehetőségeket ajándékaik kiaknázására és a rájuk bízott dolgok megvalósítására. Ne korlátozd őket Isten útján, hanem aktívan segítsd.)
  • Adj dicséretet minden sikeredért.
  • Fohászkodj Istenhez. (Minden alkalommal, még a bukásaid során is.)
  • Keresd és lásd meg mindig az Ő akaratát. (Hétköznapi dolgokban és által, az Istennel valónapi kommunikációra való törekvés.)
  • Ne feledd! ISTENÉ MINDENÉRT A DICSŐSÉG!!!

Mindebből tehát az következik, hogy tetteink, cselekedeteink központjában az Élő Isten kell hogy álljon. Ő az, aki meghozza az egyensúlyt tettek és hit között, mert ha csak erre, vagy csak arra fogunk dőlni és az nem vezet jóra és csak ígérgető, hangember keresztyénné válunk, olyanokká, mint akik megígérik, hogy segítenek embertársaiknak, de nem teszik. Igen magunkra ismerhetünk. Igen, a kritikusoknak is írom, én is ilyen voltam. Tehát ne ígérj olyat, amit ne tennél meg. Ne ígérj adományt, ha nem adod azt meg Isten dicsőségére. Ha kigondolsz valamit, hogy mennyi jót tennél embertársaddal, duplázd azt meg, és áld érte Istent. Ő megfizet neked.

Te szoktál-e ígérgetni, vagy megcselekszed Atyád akaratát? Ki az, aki kiteljesíti Isten akaratát? Te milyen vagy?

„De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok, később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram – de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” (Máté 21,28-31)

Hiszed hogy képes vagy kimenni a Isten szőlőjébe, vagy meg is cselekszed azt? Ígérgetsz, és mentegetőzöl önigazultan, alátámasztva lusta, léha hangemberségedet, vigasztalva magadat, azzal, hogy Isten nem indított erre, vagy megcselekszed azt amire kért a te mennyei Atyád, még ha kényelmetlen is, vagy nincs hozzá kedved?

Önmagában megáll-e a hit cselekedetek nélkül, megáll-e a cselekedet hit nélkül?

Hiszel te Isten szavában? A fenti példa szerint az első fiú kényelmetlennek élezte, hogy megtegye azt, amire az Atya kérte, de mégis kiment. Megcselekedte azt amire az atya kérte, mert bízott benne, hitt benne, hogy Ő tudja, hogy mikor kell kimenni.

De elég ha csak hiszel? Mint ahogy a hitben lévő bizalom és meggyőződés sem választható el (persze vizsgálható külön, de akkor az már nem hit.) úgy a hit és az abból következő cselekedetek sem különíthetőek el oly élesen. Ha csak hitünk van, de nem mutatkoznak annak jelei, azaz nincsenek hitből fakadó cselekedeteink, akkor baj van az Istenbe vetett meggyőződésünkkel. Így hitünk nem teljes. Ez olyan, mintha egy fa genomjába belenyúlva kivennénk egy lényeges elemet, mely a fejlődést szabályozza. Lehet, hogy fa nőne ki az így kezelt magból, de milyen is lenne az? Sérült, korcs, célját tévesztett. Illethetnénk még azt sok különös  jelzővel, de, ami tény az tény.

Ilyennek a mi ígérgetésünk termései is: sérült, korcs, célját tévesztett, sőt önigazult. Önigazult azért, mert elkorcsosult hitünk nem cselekszik, mert nem bízik és nincs meggyőződése.

Hogy találjunk megoldást, ha ezt felfedeztünk magunkban?

 

Tegyünk fel kérdéseket önmagunknak Isten igéjének fényében:

  • Ismerem Isten rám vonatkozó tervét?
  • Merek-e reagálni Isten kéréseire? (Lásd Ábrahám áldozatát?)
  • Cselekszem, vagy kifogásokat keresek? ( Pl. Ha testvéred kér, vagy szükségben szenved, vagy szükségben szenvedőknek kér, meglátod e Isten kérését, vagy elhiteted magad azzal, hogy: „Engem nem indított az Úr”; „Megfeledkeztem róla.” vagy „Nincs lehetőségem segíteni.” stb.)

Milyen dolog is lett volna, ha Noé azt mondja: – Bocs Uram ízületi gyulladásom van, ma nem tudok bárkát építeni, de holnap, ha adsz fájdalom csillapító krémet és elmehetek egy masszázs és wellness központba, akkor talán megteszem, ha el nem felejtem. De amúgy is a lelkiismeretem nem vezetett, így biztos nem is te kéred és csak azt akarod, hogy vágjam ki az értékes fáimat, amit nagy erővel ültettem, ja amúgy meg emiatt van az ízületi gyulladásom is…

Még egyszer hangsúlyozom, aknázzuk ki az Teremtő Isten által belénk plántált teremtő és cselekvő erőt az Ő dicsőségére, és ha nehéz is Isten kérése, hozzunk áldozatot. Legyen cselekvő, teremtő hitünk, olyan amilyennek a mi Atyánk szánta azt.

Sokáig azzal kínlódtam, hogy nem mertem megtenni azt, amire Isten hívott, mert sokan elutasítottak, vagy azt mondták, hogy nem vagyok alkalmas lelkésznek, evangélistának, tanítónak. Természetesen ez így van. Én egy alkalmatlan ember voltam, mindaddig, míg azt, elhittem amit rólam emberek mondtak és nem bíztam Istenben. Így csak ígérgettem a hatalmas Atyának, hogy majd meg teszem, majd hirdetem igéd, ha ez, vagy az megadatik, vagy el nem felejtem…stb. De ma már inspirál, hogy Isten Dicsőségére élhetek, minden hibámmal és esendőségemmel együtt, mert Ő képes meggyógyítani abból, amit felismertem és abból is, amit még nem látok önmagamban. Ez mindannyiunkra igaz. Ezért ne ígérgessünk embertársainknak, sőt Istennek sem, mert akkor hitünk halott.

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?  Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.  Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: “Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és “Isten barátjának neveztetett”. Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,13-26)

Áldjad tehát az Urat jótéteményeiért, hogy példát adott nekünk Ábrahámon és Ráhábon keresztül is és a ma élő szenteken keresztül is, hogy világos legyen előttünk az Ő cselekvő szeretete, mely kegyelem és hit által a miénk.

És ne feledd!

Tedd meg, ami tőled telik és Isten megtoldja a hiányzó részt.

Írta:

Chev. Varga Miklós

Sounds of God Ministries – „… elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Márk 1,29-39)

Márk 1,29-39

Köszönöm Jézus, hogy te vagy az a kifogyhatatlan forrás, akihez bizalommal, őszintén és akadályoktól mentesen fordulhatok minden örömömben, bánatomban egészségesen és betegen a szükség idején is.

Természetesen nem arra gondoltam, hogy nem szoktam orvoshoz menni, de tudom, hogy Istennél minden lehetséges, ahogy az előző nap is írtam.

„… elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”[1]   Még Jézus is elment, hogy közösségben legyen az atyjával. Ez igazán példa értékű és követendő számomra is. Sokszor a legfontosabb dolgok megkezdése előtt marad el a közösség Istennel. Ez olyan mintha házat szeretnénk építeni alap nélkül. Ez az Ige azt mutatja számomra, milyen fontos, hogy napi közösségben legyek Istennel, hogy mindig igazán szilárd alapot vessek, mindannak amit teszek.

Köszönöm, hogy erőt adsz az erőtlenség idején. Köszönöm a közösséget veled Istenem, köszönöm, hogy velem vagy minden napon. Ámen!

[1] Biblia; Magyar Bibliatársulat; Ref. Egyház Kálvin János kiadója; Budapest, 2002. (Márk 1,35b)

Sounds of God Ministries – „Némulj el és menj ki belőle!” (Márk.1,21-28)

„Némulj el és menj ki belőle!”[1]

Tudom Uram, hogy benned való erős hittel akár hegyeket is mozdíthatok. Képes lehetek akár gonosz démonokat vagy szellemeket is a Te nevedben megtántorítani és kiűzni.

Hét évvel ezelőtt hajléktalan szállón dolgozva találkoztam elsőnek ilyen emberrel először, akit e módon és mélyen kínzott a sátán, akkor igen megrémültem, mert nem voltam vele tisztában mit is kellene tennem. Ezért hát félelmemben elkezdtem imádkozni. És kis idő után ez az illető késő estére elcsendült. Majd kinéztem az ajtón és láttam, hogy úgy feküdt ott, mint akit agyon üttettek. Megnéztem él-e vagy hal-e. Nem mertem felébreszteni, így tovább imádkoztam, majd reggel az emberünk felébredt, bejött, megköszönt mindent, majd távozott.

Mára már látom, Isten Lelke vezetett imádságban, mert, ahogy imádkoztam félelmem elmúlt. Istenben volt reményem a helyzet megoldására. Tehát ez az ige is bátorít és erőt ad nekem és azt mondja számomra, hogy Istennél minden lehetséges, annak, aki hisz és hittel kéri. Én nem lettem volna rá képes, de Jézus képes embereket megszabadítani. Ezért kérem Istent, töltsön be Lelkével és adjon erőt elűzni a félelmet és gonosz lelkeket, minden ilyen és ehhez hasonló helyzetben.

[1] Biblia; Magyar Bibliatársulat; Ref. Egyház Kálvin János kiadója; Budapest, 2002. (Márk 1,25b)