A Húsvét hétfői locsolkodás margójára

A „jó illatba csomagolt” Evangélium.

Az ünnepek megtartását, a népi hagyományokat, és azok gyakorlását sok kritika éri a keresztyének részéről. Ilyeneket hallani: „Karácsonykor én nem állítok karácsonyfát”, „Húsvétkor én nem veszek nyuszit a gyereknek”, és „én nem megyek locsolkodni, mert ezek pogány hagyományok”, – és így folytathatnám vég nélkül. Aktuális a téma, és mivelhogy ma Húsvét hétfő van, elmegyek a fiammal, és meglocsolom a kis unokámat, Lizát, és az édesanyját, a drága menyemet is, meg aztán majd meglátom, Isten hová küld el még? A kérdés az, hogy a locsoláskor, ahová elmegyek, elviszem e a parfümmel együtt „Krisztus jó illatát”? Van e a meglátogatottak felé üzenetem? Mert ahová én elmegyek, ott a népszokás mellé, elviszem az Örömhírt is! Mert minden alkalmat kihasználok arra, hogy megnyerjek minél több lelket, a Krisztusnak. Igyekszem, hogy a „zsidónak zsidó legyek, a görögnek görög”, a „pogánynak pogány”, és ha kell, a locsolókat váróknak, a parfümmel együtt elviszem az Evangéliumot. Mert kedveseim, “én mindenkinek adósa vagyok” Isten Jó Hírével, ezért valamikor eldöntöttem , hogy „kész vagyok mindenkinek mindenné lenni” csakhogy megnyerjem őket az Úrnak. Eszembe jut, amikor Pál apostol, végigcsinálta a Törvényből, a „megtisztulást”, „megkopaszítván” magát, csakhogy megnyerje a zsidókat az Úrnak. Kész vagyok e arra,hogy „lekopaszítsam” magam? Kész vagyok e a parfümmel együtt elvinni az Evangéliumot? Vagy ez nekem snassz? Vagy félek az ítélkező keresztyén szájaktól? Hálát adok az Úrnak, hogy megtanított arra, hogy ne csak a “köpködésekre” legyek rezisztens, hanem az “emberi dicséretekre” is.
Szóval visszatérve a témára, kedveseim, a probléma nem a locsolkodás, hanem az, hogy mi motivál arra, hogy: ELMENJEK? Megüresítvén magamat, szolgai formát felvéve, nem tekintem „zsákmánynak azt, hogy én már keresztyén vagyok”, hogy én már “megvilágosodtam”. Remélem le tudtam írni, ami a szívemben volt. Áldott napot.

Írta: Molnár Miklós

Tűzvész pusztít a Notre Dame-ban

„Uram, nézd, milyen gyönyörűek ezek a kövek, és milyen csodálatosak ezek az épületek!”

A tegnapi hírekben, élőben számoltak be a Notre Dame pusztulásáról. Az egész világ szomorúan, és részvéttel vette tudomásul, hogy a világörökség egy csodálatos, emberkéz alkotta emléke, az egész Föld szeme láttára pusztul el. Bizony ez katasztrófa, és sokan nem értik meg, hogyan engedheti meg Isten az ilyen történéseket, nevezetesen, hogy egy gyönyörű műemlék, – egy „Isten háza”- elpusztuljon? Azt mondják, hogy a keresztyénség egy hatalmas szimbóluma pusztult el. A megrendült világ összefogott, és részvétnyilvánításaik mellett, sok európai ország ígéretet tett, hogy anyagilag is részt vállalnak az újjáépítésben. Az esemény valóban szomorú, és én is elgondolkodtam, hogy történhetett meg ilyen katasztrófa?

Felmerült kérdésemre, mintha az Úr így válaszolt volna:

„Gyermekem, emlékszel, hogy földi ittlétemkor, a peszach (húsvét) közeledtével, amikor bementem Jeruzsálemben a Templomba, mit találtam ott? Pénzéhes kereskedőket a portékáikkal, ökröket, juhokat, pénzváltókat, üzletelni, és eközben, Atyám házát a pénzszerzésetek, üzleteléseitek helyszínévé tettétek. Az eltelt 2 évezred óta sem történt változás, és ezt akkor sem, és most sem tűröm!”

Gyászol az egész világ, sajnálván egy épület pusztulását, miközben naponta 100 ezrek halnak meg nyomorúságos körülmények között, Jézus Krisztus nélkül! Jónás könyve 4 fejezete jut eszembe: “te sajnálod az uborkabokrot,… Én pedig szánom a milliókat, akik Rólam nem is tudva halnak meg!”

Azon is el kellene gondolkodnunk, hogy nyugaton, a keresztyén templomok folyamatosan ürülnek, sőt megdöbbentő hírek láttak napvilágot, mégpedig hogy emberkézzel le is rombolnak templomokat, mert nincs, AKI MEGTÖLTSE AZOKAT!? Nem e azért, hogy összegyűljünk, és imádjuk az Urat? Vajon a templom nem  e az emberért van, és nem fordítva? Mit is érnek az épületek, ha azok mára, már nem töltik be azt a célt, amiért épültek? Isten nem gyönyörködik abban, hogy a templomok, gyülekezeti házak folyamatosan üresednek, eközben azokat milliókért múzeumoknak, – szinte „bálványként” tartják fenn? Vajon hányan mennek be, az URAT KERESNI? Az Úr Jézus szavai jutnak eszembe, amikor „Jézus már kifelé ment a Templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester! Nézd, milyen gyönyörűek ezek a kövek, és milyen csodálatosak ezek az épületek!” Mk.13:1 Jézus válasza megdöbbentő: “Nem marad itt kő kövön, mert mindent lerombolnak majd.” – szerintem a tanítványok akkor még ezt a kijelentést nem vették komolyan.

Kedveseim! Isten temploma mi vagyunk, hisz Ő azt mondta, hogy Ő nem lakik emberi kéz alkotta épületekben, – sőt az Írás világosan kimondja: „Nem tudjátok, hogy TI ISTEN TEMPLOMA VAGYTOK, és Isten Szelleme lakik bennetek?” I.Kor.3:16. Minden emberi kéz alkotta dolog egyszer elpusztul, ezt tudomásul kell vennünk! Isten most, a „Nagyhéten” is, a legfontosabbra irányítja a figyelmünket, mégpedig amikor azt válaszolja a farizeusoknak, hogy: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt fölállítom.” Ján.2:19. Isten, és az Atya legcsodálatosabb „templomát” az Ő saját Fiát, – Akiben lakozott itt a földi élete alatt – megengedte, hogy lerombolják! Miérettünk tette! DE HÁLA NÉKI, Ő HÁROM NAP ALATT FELÉPÍTETTE! Ma pedig Isten temploma MI VAGYUNK! (MM.2019.04.16)

A cikket írta: Molnár  Miklós