Tűzvonalban

Tűzvonalban!

Tudom, ez a konferencia sokaknak jóhiszeműen nagy élmény volt. Én lennék a legboldogabb, ha mindaz, ami felkerült az egyes szolgálók hátteréről tévedés lenne, de mindannyiunknak személyes felelősségünk van a Krisztus testében…

” Félek azonban, hogy mint ahogy a kígyó csalárdságával rászedte Évát, a ti szándékaitokat is megrontja azzal, hogy eltérít titeket a Krisztus iránt való őszinteségtől és tisztaságtól.
Mert ha egy jövevény más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit nem kaptatok, vagy más örömüzenetet, melyet nem fogadtatok el, szépen elviselitek.”

(2Kor. 11.3,4 )

Kellár György

***

Testvérek!

“… akinek van füle, az hallja.”

“Nyugodtan meg lehet kövezni, vagy akár törölni az ismerősök listájáról,ha nem értetek egyet azokkal amiket megosztottam az elmúlt napokban.
Ideje már felébredni az álomból, kinyitni a szemünket, a vakságból! Nem volt elég eddig?
Hogy tudjátok ezt a sok hazugságot, félrevezetést benyelni?

Ezek a nagy nevű emberek akik a Tűz- konferencián kábítottak emberek ezreit, okkult praktikákkal foglalkoznak, a katolikus egyházzal lepaktáltak, a Bethel Church-el Együtt!
Van aki sírokra fekszik közülük, hogy kenetet szívjon magába a halott testéből, van aki kártyajóslással foglalkozik közülük. Mi kell még ettől több?
Az embereket Istenhez vezetik (akarják vezetni), olyan megtéressél, hogy előtte senki meg se említi Jézus vérét, sem a bűnökből való megtérést?

Daniel Kolenda a tékozló fiú történetével kábította el az embereket. Nem az Evangéliumot prédikálta! Nem arról beszélt hogy: Jézus az ajtó, Ő az út, az Igazság és az élet, és az Ő szent vére által lettek a bűneink megbocsátva, és az Ő vérében igazultunk meg. Az embernek előbb fel kell ismernie, hogy bűnösként született és egész életében bűnben élt és Isten előtt mindezt el kell ismernie, meg kell vallania alázatossággal. Hol van a bűnök megbánása?
Ugyanúgy az sem lett hirdetve, hogy: Jézus szent vére által lettek bűneink megbocsátva, és az Atya Isten így fogadott minket gyermekévé. És arról sem beszélt senki egy szóval sem, hogy: Jézus, szent vére mit végzett el értünk stb…, se az hogy Jézus a bűneink miatt halt meg, se az hogy Jézus által igazultunk meg!
“Jézus a saját vérével pecsételte meg a megváltást!”
A hamis, megtévesztő prédikáció, az ami a bűnös embereket Isten elé vezeti???

Mindenki arról beszél, hogy Isten mennyire szeret téged és majd jön Jézus és az életed megváltozik! A bővelkedő, gazdag élet evangéliumát, a hiper kegyelmet hirdetik, hogy jóra fordul minden!

Még van, aki ezek után azt mondja, hogy ez az egy Igaz Élő Isten Evangéliuma???

Lássuk mit mond az ige:

  • “…az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: “Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől,…”

(Jel. 6: 14-16)

  • “Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: “Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

(Jel. 21: 3-4)

  • “Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott. Váltig mondják azoknak, akik megvetik az Úr igéjét: Békességetek lesz! És ezt mondják minden megátalkodott szívű embernek: Nem jön rátok veszedelem! Mert ki volt oly közel az Úrhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen?

(Jer. 23: 16-18)

  • Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?

(Jer. 25-26)

 Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! – így szól az Úr. Rátámadok az olyan prófétákra – így szól az Úr -, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el – így szól az Úr -, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr. (Jer. 30-32.)

Aki ezt állítja ezek után, (mint, amit a fentebb leírt tévtanítók mondanak) az nagy bajban van!
Térj meg belőle, ha eddig elhitted a hazugságot, addig, amíg a “Kegyelem kapuja nyitva áll még”!

Lakatos Lajos

***

Csak így a végére…

A fentebbi írást a facebookon találtam Kelár György (Krisztusban testvérem és munkatáram) írásai között, melyet Lakatos Lajos testvérünk fogalmazott meg. Üzenete igen fontos és talán (lelki, szellemi) húsba vágó és aktuális figyelmeztetés mindnyájunknak, Krisztusban újjászületett embereknek, keresztényeknek.

Chev.Varga Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Fenntarthatóság a kapcsolatokban

Fenntarthatóság a kapcsolatokban

“Arról ismernek fel benneteket…” Ján.13:35

Istennek alapvetően fontos a KAPCSOLAT. Létrejöttének érdekében engedte meg, egyszülött Fia kereszthalálát. A Vele, – az Atyával – való kapcsolat Jézus Krisztus által jön létre, és ezáltal jön létre az egymással való kapcsolatunk is. A megkötött Szövetség gyakorlati megvalósulása a KAPCSOLAT által történik, ez igaz a baráti, testvéri, házassági, vagy bármely szövetségre. A KAPCSOLATON keresztül áramlik a SZERETET! Mint egy elektromos vezetéken keresztül, áramlik, az Atyától, a Fiún keresztül, az Ő Testén, az EGYHÁZON keresztül a teremtett világ, a kívül valók felé. Hát nem mi vagyunk az Ő Tagjai, a közvetítő közegei ebben? Úgy látom, hogy a HÁLÓ=KAPCSOLAT, a csomók, kötések, csatlakozások, a te és én köztem létrejött, testvéri szeretet-kapcsolat. Minden egyes, köztünk létrejött kötés, illetve háló-csomó, a „hármas kötés” elvén működik, melyről Isten azt mondja, hogy nem szakad szét soha. Ez a „szeretetkötés” garantálja a háló folytonosságát, nevezetesen azt, hogy a „halász- HÁLÓN” ne keletkezzen lyuk, mert ezen keresztül halak sokasága „menekülhet” el, és halászatunk nem lesz hatékony. A halászok egyik fontos tevékenysége a „háló-kötözgetés”, javítgatás, a háló-tisztogatás, karbantartás, – nevezetesen „munkaeszközük” folyamatos karbantartása, – amely a mi esetünkben nem más, mint a te és az én közöttem lévő kapcsolat karbantartása, tisztogatása. Keresztyén és keresztyén között, „felekezetmentesen” kialakuló KAPCSOLAT, mely az „egymás különbnek tartása” folytán erősödik, válik tartóssá. Ennek fenntarthatósága érdekében fontos, a testvérem iránt való érdeklődés, a kontaktus, a segítőkészség valóságban való megélése, hisz ennek során ápolható, és tartható fenn ez a KAPCSOLAT tartósan. A „kívül való halak” ezt figyelik, és ezért, – ez a hézagmentes (szeretet)-HÁLÓ teszi vonzóvá, – ezért úsznak be szívesen HÁLÓBA. Erről „ismerik” meg, hogy ott a helyük! Ezért volt vonzó, az őskeresztyének közössége, mert látták, hogy milyen viszonyban vannak egymással. A jelek, és csodák mellett ez is meghatározó tényező volt abban, hogy naponta gyarapodott a gyülekezet a megtérőkkel. Ez a „néma prédikáció” kategóriájába tartozik. Szeretik egymást, ott vannak egymásnak mindig karnyújtásnyira, minden körülmények között, segítik egymást, – „mindenük közös volt” – ezt írták róluk. Keressük meg, hogy a mi környezetünkben hol van a hálón „folytonossági hiány” és igyekezzünk megjavítani. Áldott és sikeres kötözgetést.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Futkosni fűhöz, fához

Futkosni fűhöz, fához

„Jöjjetek Énhozzám mind, akik megfáradtatok…”

Manapság rengeteg konferencia, továbbképzés, és tanfolyam áll a keresztyén ember rendelkezésére, hogy fejlessze, gyarapítsa, az Istenről való ismeretét, javítson az ember válságos, adott „állapotán”. Nem szeretném ezek fontosságát kisebbíteni, pusztán bizonyságot tennék a saját életem egy krízishelyzetéről, melybe akkoriban belefáradtam nagyon.
Személyes hívő életem egy kritikus fázisa jut eszembe, amikor házasságunk egy kemény megpróbáltatáson ment keresztül. Feleségemmel való beszélgetéseink során sok minden szóba került a megoldást illetően, így a keresztyén házassági tanácsadáson, tanfolyamokon, hitmélyítő konferenciákon való részvétel, pszichológus, és még sok más lehetőség is szóba került. Rengeteget rágódtam a problémán, sok minden szóba került, még a válás lehetősége is érintőlegesen szóba került. Nehéz, és gyötrődős időszak volt. Egy csendességem alkalmával, az Úr mutatott egy képet: egy elektromos kapcsolótáblát, ahol volt egy főkapcsoló, és rengeteg mellék-kapcsoló, melyek össze-vissza álltak, ugráltak. Egyszer csak egy kéz a helyes állásba kapcsolta a FŐKAPCSOLÓT, melyet követően a mellékkapcsolók sorban, egytől egyig mind a helyes állásba kerültek. És azonnal jött is a magyarázat: „a FŐKAPCSOLÓ a VELEM VALÓ SZEMÉLYES KAPCSOLATOD, mely, ha helyes, JÓ ÁLLAPOTBAN VAN, AKKOR az ÉLETED MINDEN TERÜLETE, – a házasságodat beleértve – RENDBE JÖN!” Miután az ÚR ezt megvilágosította, minden „erőmmel” – erre koncentrálván – azon voltam, hogy a Főkapcsolót rendbe hozzam. Talán akkor alakult ki, született meg az Úrral az igazi, intim, bensőséges kapcsolatom. Hálás vagyok az Úrnak ezért a „kritikus időszakért” mert akkor tanultam meg igazán, hogy ”jobb dolog az Úrban bízni, mint a „főemberekben reménykedni” Zsolt.118:9, – vagy bárm(k)i másban. Nem szeretném, ha félreértené bárki is, nevezetesen azt, hogy én degradálni, vagy értéktelennek akarnám nevezni a keresztyén konferenciákat, tanfolyamokat, továbbképzéseket, nem, – sőt minden kétséget kizáróan hasznosak lehetnek, – pusztán azt szeretném megosztani, hogy az én életemben ez volt az igazi MEGOLDÁS. Hozzáteszem, ha ezek a keresztyén konferenciák, tréningek, tanfolyamok elsősorban csak “jó” tanácsokat adnak, és elsősorban nem az Úrral való személyes kapcsolatom mélyülését fejlődését eredményezik, akkor sajnos nem fognak megoldásul szolgálni, lehet, hogy átmenetileg könnyebbséget adnak, de nem vezetnek VÉGSŐ, MARADANDÓ MEGOLDÁSHOZ. Jézus elsősorban nem tanácsnokokhoz küld, nem azt mondja hogy „MENJETEK” „főemberekhez, profikhoz” hanem azt, hogy: „JÖJJETEK ÉNHOZZÁM”, ÖNMAGÁHOZ hív. Mindazokat, akik megfáradtatok, kimerültetek, konfliktusokkal küzdötök, akiknek a házasságuk romokban hever, akik tanácstalanok életük bármely területét illetően, akik kilátástalannak látják már az életüket,… mert (CSAKIS) ÉN, MEGNYUGTATLAK MAJD BENNETEKET! Vegyük már végre komolyan, az Ő ÍGÉRETEIT, HISZ, Ő NEM A NAGY ÁLTALÁNOSSÁGNAK SZÓL, HANEM: NEKEM, NEKED SZEMÉLYESEN.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Az elértéktelenedő „igen”

Az elértéktelenedő „igen”…

Megbízhatóság, az adott szó fontossága. Szavatartónak lenni, vagy sem?

„Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy igen, igen, vagy nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” (Máté 5:37)

Az utóbbi napokban érdekes dologra lettem figyelmes, mégpedig arra, hogy több keresztyén ismerős adott szavát nem tartotta be, illetve egyesek arra panaszkodtak, hogy megbeszélt, megígért és leegyeztetett programok felborultak azért, mert emberek nem tartották meg adott szavukat. Nem tudom, mások hogyan is vannak ezzel, de én úgy látom, hogy a kimondott „igenek” mára egyre inkább elértéktelenednek. Mostanában több ígérvényünket, kötelezettségünket nem tudtuk tartani, mert testvérek visszavonták adott szavukat. Túlmenően azon, hogy ez roppant kellemetlen, és a dominóelv alapján több ember programjait felborították, kimondottan rossz bizonyság volt a világ felé. Jézus fontosságot tulajdonít a szava tartásnak, és a szavahihetőségnek, nem hiába említi meg ezt a Mt. 5. fejezetében, sőt Jakab apostol megismételve Jézus intő szavait, „Amikor „igen”-t mondotok, az legyen valóban „igen”. Ha pedig „nem”-et, az legyen valóban „nem”! Különben ítélet alá kerülhettek.” Jak.5:12 (EFO).

Érdemes elolvasni Jézus szavait a Máté 21:28-31 verseit is, ahol szintén a nem, és az igen ígérvényekről esik szó.
Ugyanakkor meg kell tanulnunk „nemet” is mondani akkor, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem tudjuk teljesíteni ígérvényünket. Embereknek „tetszeni akarásból” sohasem mondjunk felelőtlenül „igent”, hanem vállaljuk fel a „nemet”. Aztán a felelősségre vonáskor jön a kimagyarázkodás, és a presztízsvesztés elkerülése érdekében előjöhetnek még a „füllentések”, illetve a szükségszerű, vagy úgynevezett „kegyes hazugságok” is. Természetesen előfordulhat a „vis maior” esete, amikor előre nem látott kényszerítő körülmény, vagy elháríthatatlan akadály, meggátolja az embert, valamely kötelezettsége elvégzésében, nem erre gondolok.
A Szentírásban Péter apostol is ír arról, hogy „isteni természet” részeseivé lettünk. Idézném: „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, Aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott. Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által ISTENI TERMÉSZET RÉSZESEIVÉ legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” II.Pét.13-14. Ha az ÚR megajándékozott mindennel ennek sikeres kivitelezéséhez, akkor miért is nem vagyunk képesek a „szava tartásra”? Ha Isten így tartaná meg ígéreteit, akkor mi mindannyian elvesztünk volna. Úgy gondolom, hogy minekünk „Krisztus-követőknek” fontos jellemzőnk kell, hogy legyen a „megbízhatóság”.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Az ismeretlen idegen

Az ismeretlen idegen

„… hajléktalan voltam, és befogadtatok…”
„Ha Ő szól…” és mi hagyjuk ŐT cselekedni!

Egy évekkel ezelőtti történet jutott eszembe, amikor elindultunk Pestre, egy közösségi alkalomra, melyen egy hajléktalan ember is részt vett. Igehirdetés, és ha jól emlékszem Úrvacsora is volt. Az alkalom végén rövid beszélgetések, majd a búcsúzkodásokat követően mindenki készült haza. Aztán egyszer csak, a szememben, mintha egy láthatatlan kamera nagy-totálban ráfókuszált és közel hozta volna a szememben ezt a hajléktalan fiatalembert, – akit most nevezzünk Sanyinak. Sanyi egy szóval sem panaszkodott, nem kéregetett, nem kuncsorgott, és nem is mondott nekem semmit. Azonban a én a szívemben hallottam egy HANGOT: „hajléktalan voltam, és befogadtatok..”. Először furcsán fogadtam, talán idegenkedtem is, de aztán felismertem azt a csendes, szelíd HANGOT. Jézus hangja volt, – Ő volt, aki „Sanyi személyében, bekéredzkedett hozzánk”. Így aztán a meghívást mi indítványoztuk, és mint később kiderült, hogy jelenesetben az ÚR nem csupán egy vacsorára „hívatta meg Magát, – mint Zákeus esetében, – hanem egy tartósabb együtt-lakásra gondolt. Nem sok időnk volt, de eldöntöttük feleségemmel, és meghívtuk, melynek ő nem mondott ellent. Gyermekeink nem különösebben lepődtek meg, hisz családunkban nagyon gyakran fordultak meg vendégek, hosszabb rövidebb időre, és ez esetben mindig össze kellett költözniük, hogy a vendégnek jusson egy szobácska. Aztán hazamentünk. Megfürdettük, friss ruhába öltöztettük, majd közösen megvacsoráztunk. Az elején nem is gondoltuk volna, hogy ez a „vendégség” egy fél évig fog tartani. Talán egy rövidebb vendégfogadást képzeltünk el. Szép lassan megnyílott Sanyi, és beilleszkedett a családba, és mi is lassan családtagként kezeltük. Neki is lettek a famíliában kötelességei, feladatai, melyet egyre inkább el is végzett. Aztán munkát kerestünk neki, és egy ismerős kőfaragónál kapott is, nagyon jó fizetéssel. Megtanítottuk takarékoskodni, és a közös feladatok, és terhek viselésére, és a kötelezettségekre. Nem állítom, hogy a fél év alatt nem voltak viták, nézeteltérések, de azok mindig békésen megoldódtak. Sanyika tanult, – igaz velünk együtt. Megtanult spórolni, és öröm volt számára, hogy neki is van már pénze. Rendelkezésre bocsájtottuk az egyik biciklinket, és ettől kezdve már nem nekem kellett őt reggelente munkába vinnem. Hajnalonta elkészítettem a reggelit, – eleinte ugyan morogva, – majd később már szívesen tettem, – majd együtt megreggeliztünk, és ő elment dolgozni. Munkahelyén elégedettek voltak vele. Feleségemmel úgy „neveltük” tanítottuk, mint a saját gyermekeinket, és a 6 hónap együttlakás alkalmával óriási változás ment végbe benne, szépen „szocializálódott”, és a hitéletét illetően is sokat tanult. Többször volt konfliktusunk az italozás miatt, és elmondtuk neki, hogy ez nálunk nem kívánatos dolog. El kell mondanom, hogy mi is rengeteget tanultunk ez idő alatt. Kezdtem lassan úgy érezni, hogy gyermekeim mellett van egy idősebb fiam is. Aztán a fél év elteltével odajött, és hálás szívvel megköszönte az eddigi „befogadást”, majd elmondta, hogy szeretne most már „szerencsét próbálni” és a saját lábán megállni. Eljött az ideje az elköltözésnek, megöleltük egymást, és elbúcsúztunk. Az jutott eszembe, hogy az Isten által „rendelt időből” ennyi jutott a közös életre. Adtunk, és kaptunk, tanítottunk, és tanultunk. Többek között azt, hogy nem azért születtem, hogy minden éhezőt jól- lakassak, minden meztelent felruházzak, vagy minden hajléktalant befogadjak, hanem akkor, amikor Ő szól, – ahogy szólt akkor: „hajléktalan voltam, és befogadtatok..” – és én ezt személyesen hallom, akkor az számomra félreérthetetlen, s ha Ő szól, nem tanácskozom testtel, vérrel, sem az intellektusommal, – hanem igyekszem engedelmeskedni Őnéki. A Szent Szellem mindnyájunkat félreérthetetlenül vezet, és ha meghallom, illetve meg AKAROM hallani, meg is fogom. Sanyival azóta sem találkoztam, de letettem őt az ÚR kezébe, és tudom, hogy neki gondja volt, és lesz is rá. Hálás és meleg szívvel gondolok vissza erre az időre.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Országimázs javító,…

Országimázs javító, – avagy amikor, megéljük a szeretet parancsolatát

Már hosszú évek óta tolmácsolok rendszeresen, német és angol nyelven, a rendőrségnek – főként Pest megye területén – közlekedési balesetek, és egyéb bűnügyek alkalmával. Talán hat, vagy hét évvel ezelőtt is ez történt, amikor késő este behívtak az autópálya-rendőrségről, egy lopás ügyében tolmácsolni. A sértett egy német házaspár volt, akik éppen szabadságra indultak, de csak egy pihenő-parkolóig sikerült eljutniuk, mert teljesen kifosztottak őket. A tanúkihallgatás során kiderült, hogy nem maradt egy fillérük sem, még arra sem, hogy valahol megszálljanak, valamit egyenek, illetve hogy megtankoljanak, és üres „zsebbel” visszaforduljanak és hazamenjenek. Ahogy így végzem a munkám, megszólalt bennem a „HANG”: „hívd meg őket hozzád aludni, lásd el őket mindennel, amire szükségük van..”
A rendőrségi jegyzőkönyv befejezését követően, engedelmeskedtem a „HANGNAK”, és meghívtam őket hozzánk, melyet ők először vonakodva, de aztán hálálkodva elfogadtak. Hazavittem őket, megvacsoráztattuk őket, és feleségem finom puha ágyat vetett nekik. Reggel felébredtek, és ha még látszott is a szomorúság rajtuk, de már tudtak egy picit mosolyogni. Aztán mondtuk nekik, hogy ha jól érzik magukat, maradjanak még egy további napot, mert szívesen látjuk őket. És ők maradtak még egy napot. Sokat beszélgettünk. Következő reggel már több mosoly volt az arcukon, jobb volt az étvágyuk, és jóízűen fogyasztották el a jó magyar parasztrántottát. A 2 nap alatt hosszú beszélgetéseink voltak, mely során alkalmunk volt a bizonyságtételre is. Elindulásukkor elláttuk őket az útra szükséges pénzzel is. Aztán hazamentek. Rövid időn belül értesítettek, hogy szerencsésen hazaérkeztek, és visszaküldték a pénzt, amit adtunk nekik. Aztán telefonáltak, és elmondták, hogy a történtek ellenére kellemes emlékeik vannak Magyarországról. Aztán egy fél év múlva meglátogattak bennünket, csurig megpakolva mindenféle ajándékokkal, megölelve, puszival üdvözöltek bennünket, s mintha ezer éve ismernénk egymást. Minden évben alkalom nyílik az Úrról való beszélgetésre, imákra, – így három évvel ezelőtt Isten meggyógyította az asszony lábát, mellyel évtizedek óta bajlódott. Elmondták, hogy azért mégis „jó” hogy kirabolták őket, hisz így ismerkedtünk meg, és ez számukra értékes, és az üröm örömmé vált.
Azóta is, hét éve, minden évben nyáron, egy hetet töltenek nálunk. De nemcsak bennünket zártak mélyen a szívükbe, hanem a történtek ellenére Magyarországot is, megszerették a magyar földet, a hungarikumokat, és a magyar embereket. Az idén is itt voltak és egy csodás hetet töltöttünk el velük. Ma reggel is közös imádsággal indultak neki az 1000 km útnak haza. Mindig könnyes szemmel búcsúzunk egymástól, és várjuk a következő találkozást.

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Sounds of God Ministries – Mi is győzi le a világot…? (1János 5,1-5)

„Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az Ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az Ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?”

Itt látom, hogy mi is győzi le a világot. Ez a hit és a szeretet. Hogy is lehetne szeretet nélkül hinni? És hogyan szerethetném a testvéreimet, ha nem hinnék? Bizonyos vagyok benne, hogy Isten megtestesült kegyelme irántunk a Jézus Krisztus. Erről teszek bizonyságot, mert Isten így mutatta meg mennyire szeret. Sokan úgy gondolják, hogy Istent parancsolatai nehezek és betarthatatlanok. De ez nem így van.  Lehet, hogy emberi parancsolatokat húzunk Isten parancsainak helyébe? Ez nem a lehet, kategóriába tartozik, hanem a biztos kategóriájába. De mit is mondott Jézus a nagy parancsolaton keresztül? „Szeresd a te Uradat, a te Istenedet… -…szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”[1]  Ez olyan, mint a nap és a természetes fény viszonya. Nap nélkül nincs természetes fény és a természetes fény nélkül nem lenne a nap, az ami. Elválaszthatatlanok. Ha nem szeretem Istent, hogy tudnám szeretni igazán a testvéremet? Tehát ez is elválaszthatatlan. Mert ha gyűlölném a testvéremet, akkor őszintén Istent sem szeretném. Így csak magamat csapnám be. Tehát azt mondom, hogy Jézus Isten fia. Ez a hit és a szeretet tesz egyé és igazán erőssé Istenben. Ez a mi hitünk!

[1] Biblia; Magyar Bibliatársulat; Ref. Egyház Kálvin János kiadója; Budapest, 2002. (Márk 12,30a,31a)

A Facebook feltette a kérdést…

 

„Inkább választván az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;” Zsid 11:25

Ahogy felmentem a Facebookra, látom a korai kérdést: „Mi jár a fejedben?” A válaszom, hogy ma kora reggel is már Jézus Krisztus körül forognak a gondolataim. Most éppen arról, hogy Isten választott embereinek hogyan is alakult, formálódott az élete. Hogyan indultak neki, az Úrral való életüknek. Aztán arra gondoltam, hogy mindegyiket Isten félrevonta magának, kihívta a megszokott környezetéből, és olyan körülmények közé helyezte, ahol megtanulták az Őreá való utaltságot. Egy pár ilyen ember jött elém, így:
– Ábrahám, akinek el kellett hagynia szeretett családját, kényelmes otthonát, elmennie az ismeretlenbe, csak az Atyára hagyatkozhatott, így válhatott a hit atyjává.
– József, akinek el kellet hagynia a szülői házat, meg kellett ismernie a nyomort, üldözést, hogy betöltse küldetését, és megmentse családját, és a népét az éhhaláltól.
– Jákób, akinek el kellett hagynia családját, otthonát, meg kellett ismernie a nyomort, üldözést, hogy betöltse küldetését, és Izraellé váljon.
– Mózes, akinek el kellet hagynia a Fáraó fényűző palotáját, le kellett mondania a könnyű, és fényűző életről, és meg kellett ismernie a nyomort, üldözést, hogy betöltse küldetését, 40 éven át a pusztában igazán „leépülni”, leegyszerűsödni, mindent amit addig tanítottak neki, „kárnak és szemétnek ítélni”, hogy Ura megjelenjen neki, és elmondja neki, hogy ő a zsidó nép kivezetője a rabszolgasorsból, és ezt képes is legyen végrehajtani.
Tovább is sorolhatnánk mindazokat, akiket Isten kiválasztott arra, hogy az Ő akaratát beteljesítsék. Eközben néha tévedtek, engedetlenek voltak, de Isten mindezek ellenére véghezvitte tervét általuk, és megdicsőítette a Nevét általik.


AZTÁN JÖTT JÉZUS:
– Jézus, akinek el kellett hagynia a Mennyet, az Otthonát, a „családját”, – ahol arany utcák vannak, ahol elképzelhetetlenül csodálatos minden, – és leszületnie hús-tesbe erre a Földre egy földi családba. Aztán ki kellett jönnie ebből a családból is, majd, mint a fájdalmak férfijának meg kellett ismernie a nyomort, üldözést, hogy betöltse küldetését, mindeközben csak az Atyára hagyatkozhatott, és így Megváltónkká lett.
– Jézus a tanítványaitól ugyanezt várja, hogy Őérette, és az Ő akaratáért készek legyenek elhagyni mindent. Mint akik látják, a láthatatlant, hisz ha csupán azokra néznének, feladnák azt. A kérdés: mi a helyzet velünk? Nos, Isten hozzájuk hasonlóan, – de mégis egyéni úton – hozott ki bennünket, és vezetett el idáig, nem kímélhet meg bennünket 2018-ban sem a pusztától, az üldözésektől, a fájdalmaktól, hisz ezek szükségszerű eszközök ahhoz, hogy véghezvihesse csodálatos tervét velünk. Viszont Jézus ma is így szól neked és nekem: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Máté 14:27 Bízzunk Benne továbbra is, hisz Ő nem téved soha.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Készülj életed legfontosabb “randijára”!

“Mert ha valaki hallgatója az Igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát, Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” Jak 1:23-24

A tükör az ember számára egy nap használati eszköz. Az ember rendszeresen belenéz, hogy az ábrázata, kinézete rendben van-e, és van e szükség korrekcióra. Ez egy jó analógiája a fenti Igerész jelentésének. Az Ige az én beszélő tükröm, és mindig a valóságos állapotomat mutatja meg, a kérdés csak az: hogy belenézek-e? Érdekel-e engem, hogy mit látok benne? A látvány korrekció(k)ra, és azok elvégeztetésére ösztönöz-e? Vagy azt mondom magamban: én már csak ilyen vagyok. Jó vagyok én így is. Vagy elkezdek én magam használni különböző “fedőkrémeket, alapozókat, púdereket”, magyarul: elkezdem magam sminkelni, festeni, hogy egy más kinézetet adjak magamról, mint ami a valóság. Akard, és engedd, hogy a tükröd rámutasson a valóságra, és annak megfelelően, engedd meg Neki, hogy azokat Ő maga rendbe hozza.
Mi egy nagyon csodálatos randevúra készülünk, nevezetesen, amikor szemtől szemben találkozunk Vőlegényünkkel. Higgyünk a tükörnek, és ne fedjük el, alapozókrémekkel, és egyéb ember alkotta technikákkal a szeplőinket, pattanásainkat, sömörgőzéseket hanem BÍZZUK ezt Rá, Aki megígérte, “…hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” Ef. 5:27 Áldott készülődést.

 

Molnár Miklós

A Feltámadt Krisztus Szolgálat

Sounds of God Ministries – „… mert Isten szeretet…” (1János 4,7-21)

1János 4,7-21

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent, aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az Ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és Ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: “Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”

Most látom, milyen tévedésben voltam annak idején, amikor úgy gondoltam, hogy ki tudom magamban fejleszteni különböző gyakorlatok által az Isten iránti szeretetet, vonzalmat és ezzel helyre tudom állítani eredeti kapcsolatomat vele. Most már látom, hogy nem is az Élő Isten volt az, aki erre rávett. Az ige itt azt mondja: „… mert Isten szeretet…”[1] DICSŐSÉG ISTENNEK! Ő maga a szeretet és Ő a szeretet  végső forrása. Ő előbb szeretett, mint ahogy én szerethettem volna Őt. Nem kell önmegtagadást, aszketizmust vállalva mantrákat mormolni és élettelen szobrok előtt hajlongani, hogy kiérdemeljem szeretetét. Ki lenne képes feláldozni értünk azt, ami a legértékesebb és legfontosabb számára. „…elküldte a Fiát engesztelő áldozatul értünk.”[2] Egyedül az Élő Isten! Krisna, milyen áldozatra, volt képes értem…? ,SEMMIRE… Kong az ürességtől. Az Élő Isten maga a Szeretet, aktív, tevékeny és akkor is szeret, ha véletlenül el is rontok valamit. Felsegít, megsegít és átsegít, … lábra állít és mindig velem van. Ez a spontán és igaz szeretet!!!

[1] Biblia; Magyar Bibliatársulat; Ref. Egyház Kálvin János kiadója; Budapest, 2002. (1János 4,8b)

[2] Biblia; Magyar Bibliatársulat; Ref. Egyház Kálvin János kiadója; Budapest, 2002. (1János 4,10b)